A Próba
- Ez minek a próbája?
- Nagyon nehéz lenne elmondani egy mesternek, de a kezdőknek sikerülni fog.
- Miért lenne nehéz elmondani egy mesternek?
- Mert beleütköznének a képzeletük határába.
- Te nem?
- Amikor szembesültem ezzel, ez még jó régen volt, arra jutottam, hogy jobb, ha magam csinálok mindent a nulláról. A mesterek azért kellettek volna, hogy biztosítsák a szükséges szakértelmet, de rájöttem, hogy ha ezt velük kellene megcsinálni, az kudarcot vallana. Viszont ellenük lehetséges.
- Mert?
- Ha a hülyék ellened vannak, akkor tulajdonképp veled vannak.
- Miért nevezed őket hülyéknek?
- Hogy ezt a poént el tudjam mondani. Persze nem mindegyik az, a kivételek azok, akik eleget foglalkoztak a személyiségük fejlesztésével. Ám ekkor biztosan kikerülnek az angyalok kedvencei közül, nevezzük őket így.
- Nem tartasz attól, hogy páran ezen annyira feldühödnek, hogy rád támadnak?
- Ezeket a támadásokat a múltba helyeztem és már túl vagyok rajtuk.
- Ha ezek mesterek, akkor okozhatnak még problémát, nem?
- Egy mester nem sértődik meg semmin.
- Miért?
- Tudja, hogy mindennek oka van és ha akkor és ott nem érti, várnia kell, amíg megjönnek a teljes képhez hiányzó információk.
- Mi van akkor, ha angyali segítséget kapnak?
- Akkor pont az történik, amire számítok, így azonosítani tudom ezeket a lényeket és bizonyíték is lesz a kezemben.
- Úgy beszélsz, mint aki felette áll ezeken.
- Ott is állok. Ugyanis engem nem állítanak meg azok a falak, amik minden olyan lényt, aki felfelé imádkozik.
- Te hova imádkozol?
- Én nem imádkozom. Elismerem az ima erejét, de van nekem ennél jobb.
- Az hova megy?
- Ahova mindenkinek kellene. Befelé.
- Benn mi van?
- A Forrás.
- Kinn?
- Az a hierarchia, ami arra a félreértésre épült ki, hogy ezeket kinn találod.
- Ezek az angyalok?
- Én nem nevezném őket így, de ugye a felek gyakran értenek mást azonos fogalmak alatt.
- Te hogy neveznéd őket?
- A fő probléma az, hogy itt mindent istennek tulajdonítanak, ami fentről érkezik. Amikor az - innen nézve - fölsőbb tartományokban jártam, elképesztő dolgokat tapasztaltam. Kicsit olyan érzésem volt, mint az arab társadalmak esetén, hogy minél nagyobb főnök valaki, annál nagyobb gazember is egyben.
- Milyen lényekkel találkoztál?
- A teljesség igénye nélkül mondok párat. Volt olyan, hogy ilyen lényekkel beszélgettem. Megtudtam, hogy ők mindenhova bemennek, ahova be tudnak menni. Kérdeztem, hogy ha mi nem akarjuk, hogy ide bejöjjenek, mi lesz és azt válaszolták, hogy ez őket nem érdekli, ha képesek bejutni, akkor bemennek. Az ilyen lények nem tűntek úgy, hogy szocializálódtak volna, azaz éreztem rajtuk a teljes gátlástalanságot. Érdekesség, hogy bizonyos földi mintákban ezek a jellemzők visszaköszönnek, azaz minden ilyen lény viselkedési- és jellemmintája megjelenik ott, ahova bemennek. Ettől hanyatlásnak indul minden, ahova bemennek, de ők ebből nem sokat értenek, de nem is nagyon érdekli őket, mert ha kiélvezték magukat és beindul miattuk az összeomlás, akkor lelépnek és keresnek más világokat.
- Mit lehet ezzel szemben tenni?
- Ha egy mester segítségét kérném, az lenne a válasz, hogy jövök én ahhoz, hogy ilyesmiket csináljak, tessék befogadni az Urat és könyörögni, hogy a lelkem el ne kárhozzon. Ez azért van, mert kialakult egyfajta intézményrendszer a szakrális csatornán, ám mi van akkor, ha a fentebb említett lények beszivárognak ezekre a csatornákra? De válaszolok is rá egyben, ezek előtt kellene térdepelni és esélye nem lenne annak, hogy valaki tehet itt valamit és előttem még nem is volt ilyesmire példa.
- Mert?
- Nincs még egy ilyen világ, mint ez, hogy valaki eljuthat ezekre a szintekre anélkül, hogy ezen intézményrendszerek bármelyikének befolyása alá ne kerüljön.
- Te most arról beszélsz, hogy akik felé mi imádkozunk, azokat is megszállhatják még följebbről?
- Gyakorlatilag igen. Adná magát az, hogy ezt elmagyarázva legyenek szövetségeseim, ám nagyon rossz tapasztalataim vannak az ilyen szövetségekkel. Ezért egy teljesen új rendszert építettem ki, ahol egy engem szövetségesének érző ember úgy is lehet a szövetségesem, hogy nem kell hozzá találkoznunk. Pláne nem valamilyen szervezetté válnunk.
- Mi a baj ezzel?
- Az én életemben semmi, de az ilyen pozíciókat átvevők bármit csinálhatnak belőle. Akár az ellenkezőjét is. Erre számos példát látni a világban, de a részleteitől eltekintek, mert nem lenne tisztességes kiragadni egy példát a sokból.
- Tudsz könnyedebb példát is felhozni az érthetőség kedvéért?
- Aki látta a Csillagkapu sorozatot, ott vannak a megszállt emberek, akik a megszállás hatására akár ellenséggé is válhatnak. Ezzel az a gond, hogy aki látott már amerikait, az tudja, hogy az ilyen megszállás megszüntetésével nem az történik, mint a sorozatban, hogy újra barátok lesznek, hanem ettől a ponttól már potenciális veszélyforrássá válik minden ilyen ember. Bevallom, én sem tudok többé barátként tekinteni rájuk, mert ha egyszer megtörtént, máskor is megtörténhet.
- Mit tudsz akkor tenni?
- Az én helyzetem más, mert én olyan feladatokat végzek, amikbe kapcsolódáshoz bizonyos tudatszint is szükséges, aminek elérése túlmutat a szokványos utakon. Azt lehet tenni, hogy az egészre úgy tekintek, mint egy próbára, ahol az a próba célja, hogy kiderüljön, ki képes ezeknek a lényeknek valamilyen szinten ellenállni.
- Milyen ellenállásra gondolsz? Mit jelen az, hogy valamilyen szint?
- A skála széles onnantól, hogy teljesen ellenállsz addig, hogy nem tudsz neki ellenállni, ám képes vagy gellert adni neki. Erre jó példa saját magam, aki rájöttem arra, hogy egyszerre nem képesek megmondani a 'mit' és a 'hogyant'. Ha nem tudok ellenállni annak, hogy mit írjak ki, akkor ott a kezemben a hogyan, amivel akár teljesen ellentétes eredményt is elérhetek. Ám ehhez el kell fogadni azt, hogy bolondnak néznek, ami ebben az esetben pont az ellentétes cél elérését jelenti.
- Ki alkalmas erre?
- Nagyon nehéz út vezet el idáig, sok kudarc és fájdalom kíséri. Tisztában kell lenni önmagaddal, ismerned kell magadat és emlékezned kell arra, milyen voltál. Ugyanis egy ilyen megszállás a teljes átlényegítésről szól, pont ahogy egy goauld csinálja a sorozatban, csak ez az életben nem ilyen gyors.
- Ki esik át ezeken a próbákon?
- Mindenki kivétel nélkül.
- Honnan lehet tudni, hogy sikerült-e?
- Mindenképp sikerül, mert az ilyen próbák célja nem az, hogy vissza tudod-e adni a megtanultakat, hanem annak kiderítése, mi a valós helyzet.
- Ha valaki el akar jutni arra a szintre, ahol te vagy, milyen próbákon kell átjutnia?
- Ha valaki el akar jutni ide, annak olyan dolgokat kell bevállalnia, ami végig ellentétes a józan ésszel. Ahol erre nem hajlandó, ott a határa.
- Kik azok, akik elindulnak ezen az úton?
- Fogalmam sincs.
- Nem tudod?
- Paraméterekkel dolgozom, nem konkrétumokkal. Egy név pedig konkrétum. Mivel itt nincs bandázás, bárki lehet. Olyan is, aki sosem jut el erre a weboldalra és tudomást sem szerez rólam. Nemrég tudomást szereztem arról, hogy van egy fekete nő, aki ugyanazokat mondja, amiket én a halálról a Tik-Tok oldalán.
- De így mások lesznek híresek a te felfedezéseidből.
- A majmok bolygóján. Mi van akkor, ha én nem akarok ilyen hírnevet?
- Mert?
- Ez olyan lenne, mintha én lennék a Szivárvány és mindenki ott tülekedne előttem fátyolos szemekkel, hogy én vagyok a Kék.
- Úgy beszélsz, mintha te lennél az isten.
- Írtam is erről, hogy érthető legyen.
- Ki olvassa?
- Nagyon kevesen olvasnak.
- Ez téged nem zavar?
- Aki a mában olvas, az egy rendkívüli teljesítmény. Én ezeket nem a mának írom, hanem a jövőnek. Ekkor nem kell állandóan elmondanom ezerszer ugyanazt, elég csak megadni a webcímet.
- Mi van, ha letiltják a weboldalaidat?
- Az kész öngyilkosság lenne. A szónak először a képletes, majd a szó szerinti értelmében.
- Mit jelent a képletes értelme?
- Sok mindent, de mondok egy példát. Vannak itt magukat politikainak álcázó, de valójában vallási csoportok, akik olyan világot akarnak, mint egy középkori társadalom. Na ők mennek a középkorba, mert oda valók. A szó szerintit nehéz lenne úgy elmondani, hogy a majmok ne képzelnék bele a félelmeiket, amiket aztán tényként bégetnének.
- Neked voltak próbáid?
- Tele volt velük az előéletem. Erre később jöttem rá, hogy gyakorlatilag az egész életem ilyenekkel volt tele, mielőtt átjutottam a kapun.
- Nem azt mondtad, hogy ott állták előtte, de visszafordultál?
- Igen, mert rossz érzésem lett tőle. De azt is mondtam, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne lennének más kapuk, illetve én ne hozhatnék létre ilyet. A bizonyíték erre az a kapu, amit biztosan létrehozott valaki.
- Hogy jut el valaki oda, hogy ilyeneket merészeljen?
- Egyszer egy másik galaxisban beszélgettem valakivel, aki nagyon meglepődött azon, hogy itt istenfélő emberek vannak. Mert ki az, aki fél istentől?