Tudatrendezés
- Hogyan kell a világot tudatrendezni?
- A válasz meghaladja a hétköznapi tudat megértési szintjét.
- Hogyan lehetne érthetővé tenni?
- Ki kell belőle hagyni a tudati időugrásokat.
- Mik ezek a tudati időugrások?
- Éled az életedet, emeled a tudatszintedet, amivel megnőnek a lehetőségeid.
- Milyen lehetőségek ezek?
- Bevállalási.
- Mit vállalsz be?
- Hogy korrigálod a jövőt.
- Hogyan?
- Ugrasz a múltadba és változtatsz.
- Min?
- Gyakorlatiasabb választ vársz gondolom. El tudsz kerülni olyan találkozásokat, amiket később biztosan megbánnál.
- Minden ilyen találkozást el lehet kerülni?
- Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem szerencsés. Jobb inkább másképp viselkedni.
- Mennyire biztonságos egy ilyen ugrás?
- Meg kell halni hozzá a jövőben.
- Ez durva.
- Nem annyira, hiszen a saját idővonaladon a saját múltadban ébredsz az egyik reggel az ágyadban.
- Mire emlékszel?
- Semmire.
- Akkor hogyan változtatsz?
- Nos igen, van benne kockázat. Nagyon nem mindegy fenn, hogy melyik emberrel lehet ezt megcsinálni. Mert itt a megérzéseidre kell hallgatnod, ami nem könnyű, ha a szemeid előtt jó cicik és seggek vannak, amik elnyomhatják ezt a megérzést.
- Lehet fenn azt kérni, hogy bármi történik, bírálják felül?
- Lehet, csak ezzel azt kockáztatod, hogy ellenük fordulsz. Ne feledd, a múltban nem rendelkezel még azokkal a képességekkel és tudásanyaggal. Meg könnyebben elkapható vagy az ellenfelek által.
- Tehát azt állítod, hogy a jövőből tértél vissza a múltba, hogy korrigálj valamit?
- Bizonyítani nem tudom. Ám ez a legvalószínűbb annak tükrében, mik történtek velem az előéletemben és azokat értelmezni kellene a mai fejemmel.
- Mik történtek?
- Annyi hülyeséget csináltam, illetve nem csináltam, ami nem lehet véletlen. Főképp, hogy milyen csajokat bénáztam vagy más módokon kerültem el. Bármelyik összejön, ide sosem jutok el.
- Mit tartasz a legnagyobb eredményednek, amit ezzel a tudati ugrással értél el?
- A világ tudatrendezését.
- Hogyan történt ez?
- A saját tudatomat kellett rendeznem minden súlyos fejsérülés után, amin keresztülmentem.
- Te ezt bevállaltad?
- Szerintem mást vállaltam be, amire az ellenfelek megpróbáltak megölni és olyan helyzet nyílt, ami egy teljesen új szintre vitt engem.
- Ezt honnan tudod?
- A reakcióikból, amiket fentről hallok. Ugyanis a régi rangomról beszélnek, ami már a múlté és a közelében sincs annak, amit az új helyzetben szereztem.
- Milyen rangot szereztél?
- Olyat, amiben lehetséges önmagamban a világ helyreállítása.
- Lehet, hogy sokan ennél a pontnál már nem vesznek téged komolyan.
- Engem azon kevesek érdekelnek, akik pont innentől figyelnek fel.
- Ha jól értem, te visszamentél a múltba a jövőből, hogy fejsérülések érjenek?
- Hogy fejsérülések érjenek, az már egy másik szintre vitt és azt a 3D-ben nem tudom megmondani, hogy melyik volt a fő szándék. Mert ha ez, az azt jelentené, hogy akik megpróbáltak megölni, de csak a fejsérülésig jutottak, azok ez utóbbi és fentebbről indított szándék szerint a szövetségeseim. Ám minél közelebb értelmezem a helyzetet a földhöz, annál inkább lesznek az ellenségeim.
- Ez mindenkinél így van?
- Igen. A rossz dolgok forrása ha az egy hosszabb távú, nagyobb célod vagy álmod érdekében történik, mind szövetséges szándék.
- Miért van ez így?
- Mert annyira ragaszkodsz a kényelmedhez és a komfortzónádhoz, hogy ha minden így marad, soha nem jutsz előre azon céljaid felé. Ezért jön egy Rossz, ami elindít téged tulajdonképp a saját szándékod útjára.
- Hogyan lehet ezt elkerülni?
- Nagy rugalmassággal.
- De így az, amit ma jónak látok, az lehet az ellenfeleim szándéka, nem?
- De. Hogy minden így maradjon.
- Akkor most ki a jó és ki a rossz?
- Valójában a kettő gyökere egy. Ám ebbe felkészületlenül akár bele is lehetne zizzenni, így marad az, hogy a játékban az az ellenség, akit annak látsz és az a barát, akit annak látsz. Adminban pedig senki sem barát és senki sem ellenség.
- Adminban érzéketlenné válsz?
- Inkább semlegessé.
- Hogyan rendezted újra a tudatodat?
- Úgy, hogy az eredmény mindig jobb lett, mint előtte volt. De van két titka is. Egy, nem szabad betojni. Kettő, nem szabad senkinek semmit elhinni, hanem a megérzéseidre hallgatni.
- Mi lett volna veled, ha betojsz?
- Lehet, hogy ma én lennék a miniszterelnök.
- Ha hiszel másoknak?
- Akkor elhittem volna, hogy beteg vagyok és az is lennék. Ugyanis a hologram fő szabálya, amit hiszel, neked az van.