Self made God

- Szóval isteni rangod van.

- Van ilyen funkcióm.

- De hogyan?

- Nem úgy, hogy isten akarok lenni. Ami fura is lenne, ha úgy kezdtem ebbe bele, hogy ilyen nem is létezik.

- Hogy kezdtél ebbe bele?

- Én is később raktam össze a mozaikdarabkákat. Szerintem ez úgy van, hogy mindent a tudati környezet határoz meg. Egyszer a rendszerváltás környékén a haverokkal mentünk valahova és belekeveredtünk egy tömegbe, akik egy modern istentiszteletről jöttek épp kifelé. Egy kicsit meglepődtem, hogy ez a sok láthatóan értelmes ember hogy képes ezt a sok baromságot elhinni, amit ott nyomatnak. Biztosan megfordult a fejemben az, hogy ennek én utánajárok. Pont akkoriban találkoztam az ezotériával is, úgyhogy meg volt a kellő érdeklődés a téma iránt.

- Mi történt ez után?

- Az egyikünk ismerősén keresztül bejutottunk egy ilyen spirituális közösségbe. Annyit tudtunk róla, hogy egy ügyvéd járt Dániában, ahol találkozott ezzel és hazatérve dobta is az ügyvédi praxisát, ami akkoriban elég nagy szó volt. Már hallottunk a reikiről, de ez más volt, fehér-arany energiákkal dolgozott. Azt azért tudni kell, hogy én erre az egészre egyéni útként tekintettem és tekintek ma is. Azaz nem volt olyan szándékom, hogy én egy közösséghez szeretnék tartozni és ez is volt a helyes hozzáállás. A fő célom ugyanis az volt, hogy bizonyítékot kapjak arról, ez a spirituális világ létezik, vagy az egész csak egy nagy kamu.

- Találtál is?

- Ott helyben olyat, amire azt mondám, hogy bizonyíték, nem nagyon. Pedig átestem egy beavatáson is, de ilyesmit, amit ilyen értelemben láttam, akár én is eljátszhatnék másoknak. De aztán történt valami érdekes. A faszi, aki ezt az egészet csinálta az egyik művelődési házban tartott egy előadást és elmentünk rá mi is. Ültünk és hallgattuk, mondanom sem kell, annyira azért nem figyeltem oda, de egyszer csak érkezett egy kecskeszakállas fekete ruhás srác és leült a hallgatóság közé. Az előttünk ülő lány, aki elméletileg már eléggé benne volt ebben (nagyon így nézett ki, de ugye nem volt bizonyítva) egyszer csak hátrafordult és szólt, hogy a srác mentálisan zavarja az előadót. Aztán közölte, hogy most energiát küld rá. A következő pillanatban felszisszent, a srác ránk nézett és elmosolyodott. A lány elmondta, hogy negatív energialöketet kapott és az volt ebben a szép, hogy én pont irányban ültem. Pár perc múlva a csontomig hatoló hideget éreztem és úgy el kezdtem fázni, hogy el is kellett jönnünk, hogy igyunk valahol valami erőset, ami felmelegít. Na ez már bizonyíték volt számomra.

- Meddig maradtál abban a csoportban?

- Nem sokáig. Egy csoportos foglalkozáson egy irányított meditáció során kiderült, hogy én abból semmit sem láttam, amit látnom kellett volna. A faszi erre azt mondta, hogy szerinte én még nem vagyok erre megérve, amivel maximálisan egyet is értettem. De itt azért megjegyezném, hogy szerintem kevesen láttak bármit is abból a sok emberből, csak senki sem merte ezt felvállalni, gondolom azért, nehogy kikerüljenek onnan. De mint mondtam, engem ebben nem a bandázás érdekel. Akkor arra gondoltam, hogy ráérek én ezzel később is foglalkozni és inkább visszatérek a mindennapi életemhez. Így is lett.

- Nem bántad meg?

- Nem. Tényleg nem voltam erre még kész és ilyenkor jobb, ha az ember ezt nem erőlteti. Ezt is tanácsolom mindenkinek, aki erre az útra lép. Nem késel le semmiről, ám korábban elkezdheted. A későbbi tapasztalatom ezzel az, hogy minden a maga idejében történik, ha nem erőlteted a dolgot és ekkor is jársz a legjobban.

- Mikor kerültél aztán vissza ebbe?

- Olyan 10 évre rá. 1998-ban aztán bekerültem az ENSZ IPTF boszniai misszójába, ahol muszlim területre kerültem. Később raktam azt is össze, hogy ez volt számomra az 5D kapu.

- Ez mit jelent?

- Hogy amikor odamentem, az még 3D-ben történt. Amikor hazajöttem, az pedig már az 5D volt. Sok jele is volt ennek, de az ilyesmit az ember az aktuális jelenben nem nagyon veszi észre.

- Milyen jelekről beszélsz?

- Nem vagyok abban biztos, hogy a saját példáim nem vezetnek-e félre másokat.

- Van olyan, ami univerzális példa lehet?

- Megúsztam több életveszélyes helyzetet, ami könnyen lehet, hogy a halálommal végződött. Később a halálkutatásnál erősödött fel bennem ez a kapcsolat. Hogy a halálát senki sem veszi észre. Volt még olyan is, hogy hirtelen változik meg az ember élete, esetemben otthagytam a munkahelyemet és beleugrottam az ismeretlenbe. De ilyesmit másokon is észre lehet venni. Például volt ott egy modern gondolkodású tolmács lány, aki a farmer-póló stílust lecserélte muszlimszerkóra, amit nekem nagyon nehéz volt elhinni, de a facebook nem hazudik. Ebben legalábbis nem.

- Hogy indult ez a halálkutatás?

- Akkor már nagyban nyomtam ezt és ha nem jön az a frontális autóbaleset, ahol én az egyik autó hátsó ülésén meditáltam, sosem kezdek így bele. Feltűnt ugyanis két dolog. Az egyik az, hogy a balesetben senki sem halt meg, a másik az, hogy utána megváltozott a spirituális háttérsugárzás. Ekkor gondoltam arra, hogy talán ez lehet a Túlvilág. Bár aztán ez a kép árnyalódott, amikor bekerült a képbe a párhuzamos világok létezése és az is, amikor rájöttem, hogy a mi külvilágunk lehet, hogy csak egy díszlet és mindent a tudatpozíció határoz meg.

- Ezt kifejtenéd?

- Amikor belekezdtem komolyabban ebbe, körülbelül 3 évbe telt, amíg rájöttem arra, hogy az állandó külvilág csak nekem állandó. A tudatom közben elképesztő utazásokat tett. Talán erre utalt Don Juan abban a Castaneda könyvben, hogy először az embernek meg kell állítania magának a világot.

- Melyik könyv ez?

- Don Juan tanításai. Elképesztő könyv, pont nekem való volt. Valójában ez egy kultúrantropológiai egyetemi kutatásnak indult és tulajdonképp ezt írta meg olvasmányosabb formában, mentes mindenféle angyalkáktól, meg az Úrtól.

- Többé nem is mentél ezoterikus csoportokba?

- De igen, egy volt kollégám bekerült egy ilyenbe és ő szólt, hogy van egy ilyen lehetőség, én pedig kíváncsiságból elmentem. Ezt előtte megelőzte valami olyasmi, amire azt tudnám mondani, hogy elkezdtem érzékelni a látható világnál többet, csak nem értettem belőle semmit. Így felelevenítettem az adatgyűjtést, hogy többet megtudjak erről. A mester ott egyáltalán nem nézett ki mesternek és olyanokat mondott, amit egyáltalán nem néztem volna ki belőle és ettől lett számomra hiteles. Csak épp az ottani előadásokból egy szót sem értettem és amikor leesett neki, hogy velem biztosan baj lesz, ki is kerültem onnan.

- Szerinted miből gondolta ezt?

- Egyáltalán nem érdekeltek a közösségi vetületei ennek és nem is tűnt úgy, hogy hatna rám a Mennyei Atya. De kaptam ott is beavatásokat, amiket a 10 évvel ezelőttihez képest már éreztem is. Szóval kikerültem onnan és utólag azt mondom, az, hogy nem sikerültek a dolgaim már lehetett az, hogy engem bizonyos energiákkal megkötöttek. Ez amúgy tök szar érzés, mert tehetetlennek érzed magad ellene. Olyasmi érzés, mintha börtönbe kerülnél a lakásodban.

- Mit lehet ezzel szemben tenni?

- Vagy behódolsz, vagy arra gondolsz, hogy ez pont az az élethelyzet, amiben neki lehet komolyabban ülni meditálni. Aztán menet közben kitalálni, mit is lehet ezzel szemben tenni.

- Mi történt ez után?

- Sok olyan dolog, ami nehezen magyarázható. Mondok két ilyet. Az egyik az volt, hogy egyszer csak leültem és kijött a számon egy ilyen, hogy 'Mahdííííííííííííí'. Egy weboldalon még előtte rátaláltam egy rövid iszlám világvége magyarázatra, így tudtam miről van szó. Ez a Mahdí egy hírnök, akit - mint a középkorban - kinyír az ottani Sátán, akit pedig kinyír az ottani Krisztus. Aztán mindenki Allah elé vonul, aki eldönti mi legyen. Csak nekem közben olyan infók is jöttek, hogy mindenki én vagyok ebben a történetben, én meg kezdtem magam egyfajta alvállalkozónak érezni, hogy nekem kell megcsinálni valamit, amire a muszlimoknál nincs meg a megfelelő minőség. De ilyenből aztán elég sok lett és elterjedt a hírem, mint egy okos ember, aki ilyesmikre alkalmas és akkor már sejteni lehet, miért utazgattam annyit a tudatommal.

- Mi a másik?

- Úgy gondolom egyre kevesebb hibát követtem el később, de ez is nézőpont kérdése, mert csak a mi racionális elménk ismeri a hibázás fogalmát. A kollektív zónákban mindennek úgy kell történnie, ahogy történik, persze ennek próbáját aztán ők se állták ki. Szóval az történt, hogy szórakozásból gyakran néztem egy modern egyház istentiszteletét a TV-ben és...

- Szórakozásból?

- Az biztos, hogy sokkal vidámabb voltam, mint azok, akik ott ültek.

- Mit láttál?

- A faszi frankón elmondta az előző napi meditációmat. Azzal a szöveggel, hogy az Úr sugallatot küldött neki és itt van valaki, a nevekre már nem emlékszem, akit felhoztak valahonnan, amire megint csak nem emlékszem és már itt van közöttünk. Ezt a közönség láthatóan nehezen hitte, de biztosíthatok mindenkit, hogy ez így igaz. 

- Hol hibáztál itt?

- Először is nem kezeltem istent és az Urat két entitásként. Nem vettem továbbá figyelembe annak lehetőségét, hogy Matrix hasonlattal élve én az öreg muksó lehetek, mert mindenki csak a főszereplőkre hajaz. Ráadásul hülye is voltam, mert abban a meditációban először azt hittem, hogy egy éjszakai tengerparton vagyok, ahol a kagylók világítanak a sötétben, de aztán rájöttem, hogy az univerzumot látom fentről és ekkor is korrigáltam a magam félateista álláspontját, mert ugyan ki az, aki egy ilyet fentről láthat.

- Ezek szerinted nem bizonyítékok?

- Ezeknél komolyabb bizonyítékoktól sem gondolom azt, hogy nekem térdepelnem kellene valami seggfej előtt, ehelyett inkább elkezdtem a dolgot jobban megismerni. Az ÉlményPark létrejötte sem véletlen, amit nem véletlen nevezek Teremtés 2.0-nak. Persze lehet, hogy ez már a 3.0, vagy a 4.0, de ez végül is mindegy. Bár ha így nézem, hogy én egy vízöntő vagyok, akkor logikus lenne, hogy ez a 12-es telepítőlemez. Ha pedig azt, hogy milyen központi helyen volt és van nálam a 13-as szám, még tovább filózhatnék, de úgy vagyok ezzel is, hogy minden idejében történik, közöttük ennek az információnak a megfelelő megértési környezetbe fordulása.

- Ez mit jelent?

- Nem idegesítem magam azon, ha valamit nem kell azonnal megértenem. De ehhez amúgy egy másfajta gondolkodás is szükséges, amit én 'holografikus gondolkodásnak' neveztem el. Ez az információk beépülésének egy másfajta rendje, ami arról szól, hogy minden új adat azonnal logikai kapcsolatba kerül a már létező információkkal. Az emberek az iskolában a lineáris tanulással tanulnak, ezért nem születik minden évben egy csomó nagy formátumú elme.

- Te annak tartod magad?

- Nehéz lenne nem annak tartanom magam.

- Hogy lett belőled isten?

- Nagyon sok dimenzió van és mindenhol másképp. De ami itt érdekes lehet, az az előéletem, hogy végig becsületes ember maradtam. De ez is vita tárgya, mert én is ember vagyok, tehát inkább úgy mondanám, hogy ebben a közegben számítok rendkívül tisztességesnek, amit meg is erősített ez a sok birka, akik engem emiatt lebalekoztak és lelúzereztek. 

- Ez miben lényeges?

- Úgy is lehet istennek tetsző életet élni, hogy a közelébe se mész a vallásoknak. Én ezt amúgy fejlett embernek nevezem és nem látok benne semmi rendkívülit, de ezek szerint a többiek szemében az lehet.

- Ettől válik az ember istenné?

- Szerintem igen. Ha istent úgy értelmezzük, hogy belül van és a tisztességgel lehet hozzá a legközelebb kerülni. Vagy a tisztasággal, amik szerintem összefüggnek.

- Ha elkezdesz embereket kinyírni, az hogyan egyeztethető össze a tisztasággal?

- Van egy probléma, amit csak így lehet megoldani. De mivel a szükséges dimenziószintre értem, már nem nyírok ki senkit, csak áthelyezem őket egy másik pályára. Gyakorlati értelemben előtte mindent megterveztem és amikor megtörténik, tisztán és mosolyogva nyomok meg a fejemben egy gombot, ami aztán végrehajtja a műveleteket.

- Személyesen is részt veszel ebben? Ha igen, akkor mi történik utána?

- Ha személyesen is részt veszek ebben, az már a Játék. Amit az különböztet meg az Admintól, hogy az admin szint paraméterekkel dolgozik, a játék szint konkrétumokkal. Ha én egy bizonyos embert ki akarok nyírni, az konkrétum, tehát a játék része. Hogy emiatt kiesek az isteni szintről? Nem izgat annyira, ha játszani akarok és leszögeztem már az elején, hogy 'bemegyek, elintézem a dolgom és kijövök'. Arra nem számítottam viszont, hogy ezek ennyire ragaszkodó lények és nem akarnak elengedni, ezért lehet, hogy az ölés vagy az anális szex esetemben a kijövetelt fogja biztosítani.

- Az anális szexnek is van köze ennek?

- Még a sima szexnek is, ha nem szerelemből teszed. De mondok egy jobb példát. Gyerekkoromban olyan helyen nőttem fel, ahol nagy távolságok voltak és az ember azzal barátkozott, aki közel volt. Aztán az egyik égi bíróságon elém tettek egy olyan ügyet, ahol az egyik barom engem is meglepve pofán vert egy kutyát és az volt a bűnöm, hogy én is ott voltam. Szóval nem nagyon ajánlom akárkinek az égbe repkedést, mert ha ott elkaszálnak, akkor véged. 

- Neked hogy nem lett akkor véged?

- Jó dumám volt és mindent ki tudtam magyarázni. De azért ezek a tapasztalatok azok, amik miatt olyan védelmi rendszereket húztam fel, amik irreálisan magasra teszik a mércét a személyes kapcsolataimban. De mindegy, lényeg a lényeg, szerintem senki se arra törekedjen, hogy minél magasabbra jusson, hanem arra, hogy a számára legideálisabb szintre kerüljön. De tudom, hogy senki se fog rám hallgatni, ezért ezt beállítás formájában beletettem az ÉlményParkba.

- Ha valakinek jó dumája van, az ide elég?

- Ha hamissággal párosul, akkor nem.

- De most jön az információ, hogy te többször is hazudtál nekik.

- Tudod hogyan keletkeznek az új forrásvilágok? Létrejön egy másik igazság. Csak az kell hozzá, hogy minden mindennel logikus összefüggésben legyen. Ha pedig létrejött, az onnantól nem hazugság, hanem egy másik igazság.

- Hogy mertél ebbe belevágni?

- Rá voltam kényszerülve és az úton is végig kényszerpályán mozogtam.

- Miért?

- Mert ha létrejött a másik igazság, onnantól kiszabadultam és szabad vagyok. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdek a szabadsággal. De mivel még mindig egy panellakásban élek és itt is maradok, amíg kell, nem pedig egy saját szigeten a trónomon, szerintem nem élek vele vissza.

- Saját szigeted mikor lesz?

- Ha befejeztem az érdemi munkát a világ helyreállításával. De közben már nem a saját sziget van a képben, hanem egy bolygókörüli pályán keringő űrhajó.