Katonai beszélgetés
- Hogy néz ki egy bolygó megszállása?
- Kívülről vagy belülről?
- Kívülről.
- Kiépítik a csatornát a Szándékhoz, azt beküldik, majd megvárják mi történik. De bármi történik, annak így kell lennie és ehhez alkalmazkodnak. Na ebbe léptem én bele és érdekes módon ennek persze nem így kell lennie. Lehet, hogy van álszentség az Égben is.
- Belülről?
- Majd valahogy.
- Ellenőrizetlenül?
- Na ez az! Erre rájöttek már mások is, hogy itt önfeláldozóan lépni kell az ügyben. Az ezzel a gond, hogy aki önfeláldozó típus, azt általában olyanok veszik körbe akik nem azok és mindig eljön egyszer a pillanat, hogy akkor ki a kiépült szitunak az igazi gazdája. Most bevillant, hogy a siíta-szunnita konfliktus forrása is valami hasonló lehet. Szóval kiépültek erre megoldások, nekem első ránézésre olyan win3.1-es hangulatot árasztanak, amit még DOS-ból kellett indítani. De a lényeg az meg van oldva, csak aztán bemerevedtek az Az Ő Megoldásuk 1.0-ba és sose fejlődtek tovább.
- Az Ő szándékuk és tiéd között mi a különbség?
- Ők elméletileg az Én szándékomat közvetítik, csak itt közben történt egy kis szerepváltozás, az analóg rendszer még egy régi színészgarnitúrával dolgozott.
- Ez az analóg rendszer az most mi is?
- Ti isteni vetítésnek nevezitek, ami önálló szférát is kapott az ÉlményParkban, ami továbbra is biztosítja az analóg frekvenciát.
- Ezt frissíted le digitálisra?
- Képzelj el egy szar játékot, amiben megláttam a kurva jó játék lehetőségét... ha tisztességesen van megcsinálva. Ez pedig van annyira tisztességes, hogy fenntart számodra egy külön univerzumot, nem?
- Ez mennyiben érinti a folyamatban lévő globális megszállást?
- Biztosan jelentős váratlansági tényezőként.
- Mit jelent az, hogy harci meditációkat végeztél?
- Egy általam kitalált high-tech tudathajóval behatoltam mindenféle veszélyes helyekre mindenféle lények tudatait kihozni. Az, hogy én itt ÉlményParkról beszélek, az csak egy szelete az egésznek.
- Van legénység is?
- Legyen?
- Neked ki az ellenséged?
- Akinek én vagyok az ellensége. És akit persze el is fogadok ellenségként.
- Akit nem?
- Igyekszem végezni velük még az előtt, hogy tudomást szereznének rólam. De ez csak elmélet, nincs bizonyítva.
- Hogy lehetne bizonyítani?
- Egy lakásban meditálva a másoknak bizonyítás probléma marad.
- Ha megjelensz, mennyi az átíródási idő?
- Szerintem olyan 10-30 év.
- Mi marad ebből a világból?
- Meglepően sokminden. Amit annak köszönhet, hogy mi minden tűnik el róla.
- Ezt nem értem.
- Odacspódhat egy akna is, de akár egy mesterlövész ki is lőheti azt az egyet, aki miatt odaperülne az akna. Kicsit nagyobb asztalon nem jön a veszedelem, de jön helyette egy ismeretlen hajó, aki precíziós csapást mér valahova, aztán eltűnik.
- Ilyesmit csak szigorú vallási felügyelet mellett lehet.
- Én másképp hívom, de a lényeg ugyanaz.
- Mi a különbség?
- Nincsenek itt a papjaid.
- Na akkor neked ki az ellenséged? Konkrétan nevezz meg egy csoportot.
- Jó. A primitív ember.
- Miért?
- Mindig is zavart a jelenlétük. Tényleg csak ők az a dolog, aminek hiánya akár a földi mennyt is jelentehtné szerintem.
- Kit tekintesz primitív embernek?
- Ezt még nem árulnám el, mert hátha beüt a buli és a balhé közben konkretizálom.
- Mi a cél?
- Meg kívánom tartani az élőhelyeidet, sőt, fejleszteni is akarom azokat. Ezért gondoskodni szeretnék az egészséges fauna fenntartásáról.
- Mit tekintesz az élőhelyemnek?
- Ami a sztratoszféra alatt van. De ez egy rendkívül komplex helyzet, sok síkja van és nem is mind fizikai.
- Mit jelent az, hogy beüt a buli?
- Valamelyik előbb-utóbb beüt. Vannak olyanok is, amiket poénból telepítettem.
- Élőhelyük nem csak az állatoknak vannak?
- Akkor kell egy új szó a homo sapiensére.
- Te is az vagy, nem?
- Időnként komoly kétségeim támadnak, ha ránézek némelyikre, hogy mi tényleg egy faj lennénk? Szerintem ez a világvége pont jó alkalom a minőségek elválasztására.
- A világnak nem lett vége.
- Na ugye. Pláne úgy nem, hogy azt hiszi mindenki, hogy 300 évvel később élünk.
- Ez miért fontos?
- Szerintem itt egy téridő manipulációs harc dúl a magasabb dimenziók között, amit 3D-ben nehéz meglátni. Mert minden normálisnak tűnik és úgyis az számít, mit tudsz és hiszel a világról.