A komolyság
- Figyelj, nem tudjuk, mennyire vegyünk téged komolyan.
- Ne engem vegyetek komolyan, hanem a munkát, amit végeztem.
- A kettő összefügg.
- A kettő csak akkor függ össze, ha azt feltételezitek, hogy én egy komoly, fontos ember vagyok. Ez a munka komoly és fontos, én nem annyira.
- Miért?
- Én erre a munkára tulajdonképp rákényszerültem. Ám a felelősségtudatom miatt rendkívül precízen és átfogóan kellett elkészítenem. Amúgy szarnék bele és magammal foglalkoznék, ám ha azt teszem, a világnak vége lenne. Én ezt tudom, tudják azok is, akik ugyanerre menet közben döbbentek rá és remélem rájöttök ti is.
- Reméled? Miért?
- Mert esélye van annak is, hogy megint rákényszerülök valamire, hogy továbbra is felelősségteljes ember legyek, aki a világért tevékenykedik.
- Ha rádöbbenünk, akkor mi lesz?
- Ez hasonlít arra, hogy a nők minden férfiban az igazi férfit keresik. Persze arról elfelejtkeznek, vajon ők mennyiben felelnek meg az igazi nő fogalmának, de ezen most lépjünk túl. Rájöttem, hogy én nem vagyok a nők álmában szereplő igazi férfi. Azért mégis jobb, ha a nők erre előtte jönnek rá, mint egy házasságban.
- Kinek jobb?
- Elsősorban nekem.
- Miért lenne neked jobb, ha kiderül, hogy nem vagy az a vezető, akire az emberek várnak?
- Viszont el tudom játszani a szerepet, ha nagyon kell. Ami számomra maga lenne a borzalom.
- Miért?
- Mert tényleg tipikus vízöntő vagyok, azért.
- Ez mit jelent? Miért lenne számodra borzalom az, ami minden ember álma lenne?
- Egy fejlett világban biztosan nem lenne az. De itt, ahol mindenki híres akar lenni, aztán amikor híres lesz, csak akkor döbben rá ugyanarra, amit most nem értesz.
- Mondj rá egy példát.
- Olyan helyen tanultam meg igazán teniszezni, amit télen versenyzők is használtak. Volt, hogy mi az egyik pályán játszottunk és mellettünk versenyzők edzettek. Az egyik ilyen lánnyal beszélgettem egy kicsit. Mondtam neki, hogy időnként átpislogtam és irigykedve néztem az ütéseit. Erre ő azt mondta, hogy időnként átpislogott és irigykedve nézte, ahogy élvezzük a játékot.
- Nem tudnád ezt a gyakorlatba átültetni?
- Dehogynem. Csak nem lenne benne számotokra semmi köszönet.
- Miért?
- Úgy jellemeztem, hogy ránéztem a jövőképre és egy csodálatos világról, egy igazi földi mennyről számoltak be a túlélők.
- Akkor az a bizalmas információ, amit mondanak rólad, az igaz?
- Nem tudom melyikről beszélsz. Mert van, ami igaz.
- Hogy nem vagy egy vezető típus.
- Dehogynem, csak nem ezeknek a maymoknak. Ha rá lennék kényszerülve arra, hogy vezető legyek, amire amúgy egyre nő az esély, akkor az első dolgom lenne kinyírni egy csomó embert.
- Kiket?
- Ez vízöntő szem, ami párosul egyfajta stratégiai lényeglátással. Még szerencse, hogy itt ez a multiplex vetítés, ahol nem nyírok ki senkit, csak áthelyezem őket egy olyan másik pályára, ahol ők is jobban érzik magukat. Ám az 'egy valóság' hite miatt ez itt egyáltalán nem fog látszani. Ami látszik, az ennek ellenkezője. Azokat nyírnám ki, akik pozíciókban vannak és azt hinnék, hogy az új hatalom is olyan lesz, mint a régi. Hogy elég behódolni, segget nyalni, aztán élvezni tovább azt az életet, amit kemény munkával lopkodtak maguknak össze.
- Ezt lehet átérzéssel, humánusan is csinálni és akkor nem kell kinyírni senkit.
- Na igen, de itt lép be a vízöntő, akinek szó szerint fájdalmat okozna ezzel a sok mayommal napi szinten leállni. Szembe nézni az ármánykodásaikkal, a pitiáner érdekeikkel, a hízelgéseikkel, a befolyásszerzési kísérleteikkel. Na ezt nem.
- De ilyen a világ és ilyen az ember.
- Ezért akarom megcsinálni azt, hogy átmegyek ennek a világnak a másolatába a fejlett emberekkel, ahol lehetek az, aki vagyok és nem kell ennek majdnem gyökeres ellentét játszanom, csak hogy kielégítsem az elvárásokat.
- Mennyi ember fejlett a Földön?
- Jelen mérésem szerint 3112.
- Ha te háromezer emberrel innen elmész, azzal nem tudsz működtetni egy ekkora bolygót.
- Kitaláltam erre valamit. Mégpedig azt, hogy ez a háromezer ember eljön, a többi pedig vetített hologramként viselkedik és működtetik a bolygót. Ami remekül működött volna, ha ezek az igazi barmok, akik még egy szellőnek sem tudnak ellenállni nem szállták volna meg az üres testeket.
- Kikről beszélsz most?
- Az idegenekről, akik játsszák nektek az angyalt.
- Miért szállták meg az üres testeket?
- Hivatalosan egy bátor és áldozatos művelet, amiben szembeszállnak Sátánnal, azaz velem. Az én meglátásom szerint viszont szabadon élvezkedhetnek egy olyan világban, amit egyrészről nem értenek, másrészről meglátták benne a potenciált.
- Mire?
- A még nagyobb hatalomra. Amire az emberiséget akarják felhasználni. Ám ahogy az lenni szokott, több váratlan tényező is belépett a tervekbe. Az egyik az egyéni tudatunk, aminek komplexitása meglepte őket. A másik a többi idegen, akik gyanút fogtak. A harmadik olyan fajok megjelenése, akiket ők rendkívül tisztelnek. A negyedik az én megjelenésem. Vannak még, de ez a négy a leglényegesebb.
- Végigmehetünk ezeken egyenként?
- Ha még nem fáradtál el.
- Mire akarják az emberiséget felhasználni?
- Kezdjük azzal, hogy alapban a magasabb dimenziós lények pont úgy állnak az alacsonyabb dimenziókhoz, ahogy mi az állatokhoz. Vannak haszonállatok, vadon élő állatok és háziállatok. A haszonállatok azok az emberek, akik beálltak valamilyen spirituális intézményrendszer szolgálatába és energiát termelnek nekik. A vadon élő állatok azok a külvilágban élő emberek, akik élik mindennapi életüket és nem foglalkoznak a spiritualitással. A háziállatok pedig azok a celebek, üzletemberek és politikusok, akiket dédelgetnek. Ez tehát a bevett szokás és nincs min felháborodnod, ha a saját világodban ugyanezt teszed, csak te vagy a haszonélvezője.
- Hogyan történik mindez?
- Alapvetően megszállással, de jelen vannak ők is több formában. Nehéz erről 3D-ben beszélni, de a lényege az, hogy a világ olyan komplex, hogy amit mondanék, az egy kívülálló számára érthetetlen, zagyva és zavaros összeesküvés elméletnek tűnne. Ugyanis alapjaiban rengetné meg azt a világot, amiben hiszel.
- Azért próbáljuk meg.
- Amikor te fantáziálsz mindenfélékről, az szó szerint megjelenik az álomvilágokban, vagyis a spirituális valóságban. Ám a világ tükör, ezért ők is megjelennek a te világodban és ugyanazt teszik, amikor bevándorlóként az utcán erőszakolnak. Csak egy álomvilágból sokkal könnyebb egy gondolattal eljönni, mint a megnyilvánult fizikai testeket eltüntetni. Aki ilyesmiben gondolkodna, azt Hitlerhez lehetne hasonlítani és ennyi információ pont elég ahhoz, hogy mindenki maga elmélkedjen ezen tovább.
- Viszont nem kaptam választ arra a kérdésre, hogy mire akarják az emberiséget felhasználni.
- Egy átlagos idegen bolygó népessége pár százezres és olyan békések, hogy egy szakasszal el lehetne őket foglalni. Gondolj bele, ha ilyen könnyen megszállhatók vagyunk, onnan már csak egy lépés az, hogy az egyik ilyen idegen érdekcsoport lerohanja az emberekkel a többieket. Ám nem vagyunk olyan könnyen irányíthatók, mint ahogy azt előzetesen hitték, ezért mindenfélével próbálkoznak. Amibe azért én is jelentősen bezavartam ezzel az ÉlményParkkal.
- Az egyéni tudatunk itt nekik a probléma?
- Igen és a magam bőrén tapasztaltam, hogy hol tartanak. Lényegében képesek az agyunk racionális féltekéjének teljes kiiktatására. Illetve a teljes kiiktatására nem, mert 89%-nál nem jutottak tovább. Ez a megszállás érzetre olyan, hogy jön egy igen halvány tompa érzés, amitől ködössé válik az agyad és ez alatt teszel meg valamit, mondjuk hibázol. Ám erre még nem mernék mérget venni, mert a szabad akarat tanulmányozásakor rájöttem, hogy könnyen lehet, hogy maga a hologram is hasonlóképp járhat el, amikor korrigál valamit a megfelelő jövőképhez. Lehet, hogy a megszállás csak egy eszköz erre, vagyis egy olyan csatorna, amit a hologram kihasznál.
- Hogy lehet ezt tanulmányozni?
- Egyedül, olyan 10 év után. De mivel nincs olyan fórum, akik tudnának mit kezdeni a felfedezéseiddel, kénytelen az ember maga továbbmenni.
- Ha 89%-ban uralják az agyadat, akkor miért nem állítottak téged le?
- Még a mélytranszban kifejlesztettem erre valamit. Úgy hívom, hogy Ráció Emuláció. Azt hiszik, hogy gondolkodom.
- Ezt nem értem.
- Ha kollektív megszállás alá kerülsz, az olyan, mintha a számítógépeden kikötnéd a merevlemezt és csak a hálózaton keresztül dolgoznál, mint egy terminál. Én azt csinálom, hogy elindítok egy hálózati programot, ami úgy csinál, mintha lenne saját merevlemezem. Ők meg betojnak, mert zavart érzékelnek, amit nem értenek és nekik nincs azonnali problémamegoldó képességük, mert ők már régóta terminálként működnek.
- Ha ez így van, akkor ki van ennek a végén?
- Az Úr. Aki erre azt fogja mondani, hogy ő meg istentől kapja a jeleit. Amit amúgy meg is cáfoltam azzal, hogy a hitük szerint akkor én lennék isten, ha fölöttük vagyok a szellemi szinteken. Ez amúgy iszonyú nagy probléma nekik, mert én meglehetősen távol állok attól az istenképtől, ami Kinn a divat. Ráadásul férfi is vagyok, demokrata és nálam nem csak duma az egyenlőség. Ez rájuk nézve rendszerszintű fenyegetés.
- Mi erről a te hivatalos álláspontod?
- Hogy van egy Blokk a szintek rendjében és mi ez alatt a Blokk alatt élünk. Nekem vannak olyan meditációs emlékeim, amik elméletileg más lényektől származhat...
- Elméletileg?
- Olyan emlékeim vannak például, hogy egy űrállomásról mentek ki embereket úgy, hogy tűzharcban állva hátrálok egy folyosón. Ezek az én emlékeim? Olyan emlékem is van, hogy csapatok állnak egy hatalmas téren, ahol megfújnak igen hosszú harsonákat, csakhogy én egy erkélyen állok fölöttük. Ez az én emlékem? Na egy ilyen emlékem szerint az a feladatom, hogy derítsem fel a Blokkot és oldjam fel úgy, hogy ha föntről nem tudom, akkor kerüljem meg és alulról tegyek rá kísérletet. Na ezek egyike sem arra utal, hogy én egy kispályás figura lennék, ám a mában emberként annak látszom.
- De ki vagy akkor?
- Te tudod ki vagy? Itt a Földön mindenki emlékeit vesztette, aminek oka szerintem a Hold. De ez legyen inkább egy külön beszélgetés tárgya, mert a látószög változások egyik jellemzője, hogy sűrűn váltakozhat az ellenségkép.
- Kik ezek a nagyobb tekintélyű lények, akikre utaltál, hogy most érkeztek?
- Ők egy idősebb faj, akiknek valami olyasmi lehet a szerepük, mint problémamegoldók. Ami azért van itt elég.
- Kinek jó az érkezésük?
- Mindenkinek és senkinek sem. Ez egy komplex problémakör, sok eleme van. Amit csak tetéz az ÉlményPark, amíg rá nem jönnek, hogy ez maga a megoldás.
- Mire?
- Amit az igazi angyalok elbasztak. Azt elismerem, hogy maga a szándék nemes, de nem indulhatnak ki abból, hogy mindenki olyan fejlett és békés, amilyenek ők. Feltétel nélkül felemelni olyanokat, akik aztán azonnal rájuk támadnak egy olyan tapasztalat nekik, amit el is szeretnék velük felejtetni, hogy megmaradjanak annak, akik. Persze úgy, hogy ha újra megtörténne hasonló, azért meg legyen bennük ennek a tanulásnak a tapasztalata.
- Kik ez a Blokk? Ilyen felemelt lények?
- Akik az istent játsszák. Ti meg leborultok előttük.
- Mi van akkor, ha ez a tekintélyes faj visszaállít mindent és ugyanott leszünk, ahol voltunk?
- Ezt nem tehetik, mert egy olyan szűk klub tagjaivá váltunk, akiknek az eltüntetése univerzum szintű bűn lenne. Bár ettől még megtehetik, de az ÉlményPark állna ebben az esetben az útjukba.
- Milyen klub ez?
- Olyan fajok zárt köre, akik önerőből jutottak ki az űrbe. Bírja még az agyad ezt a sok új információt, amit rendszerben kellene látnod?
- Úgy bírja, ha nem törekszem arra, hogy rendszerben lássam. Csak azt nem értem, hogy ezek után miért játszod ezt a felelőtlen csalót?
- Mert annyi ilyen dolog nyomja a vállaimat, hogy kell valami, ahol lazíthatok. Ezek után képzeld el mondjuk azt, hogy nekem kellene megoldanom a nemzetközi politikában felmerülő problémákat is. A legújabb probléma Kína, meg ez a köcsög cigány, aki bitorolja Magyarországot. Mert mindketten tudjuk, hogy ez egy puccs volt, amire dinasztiát akar építeni. Ha mondjuk megsemmisítem Kínát, akkor mi lesz? Mert senki se fog merni mögé beállni.
- Képes lennél ilyesmire?
- Már meg is tettem és a játék most az, hogy a világ elkerülje ezt a jövőképet... ebben a valóságban, ha tudja. De megjegyzem, hogy erre nekem nincs se időm, se kapacitásom, ezért mindenkire ez vár, aki az utamba áll.
- Mindez miért?
- Olyan ez az idegen beavatkozás, hogy szarnak mindenkire önmagukon kívül. Megállapodnak bármiben, aztán gond nélkül megszegik. Ilyen társasággal lehetetlen az együttműködés, ezért prioritássá lépett elő az eltávolításuk. Még azon az áron is, hogy szétbombázom őket a saját bolygóikon. Itt tart amúgy az ügy a jelenben. Miközben az emberi helyzetem már tarthatatlanná vált, mert elzárnak előlem minden bevételt, amivel előre léphetnék és hiába van kinn a pénz fogadására az infrastruktúra, ha nem érkezik külföldről egy cent sem. Fel kell oldanom azt a dilemmát, hogy az idegenek szemében csak egy szolga dolgozik, ám mivel láttam kukában turkáló angyalokat, nem hinném, hogy ők lennének azok, akik megmondják, hogy mi illik egy istenhez. Ilyen szemmel a mai magyar politikai közélet egy nyílt provokáció felém és eszerint is járok el, ami azt jelenti, hogy minden fideszes a szememben gyanúsított és nekik kell bizonyítaniuk, hogyan kerültek oda és mennyit loptak el a közösből.
- Miért nekik? Egy demokráciában ez nem fordítva van?
- Dehogynem, ám a római jog ismer egy olyan fogalmat, amit ezek szokásuk szerint a maguk képére értelmeznek. Arra az esetre, ha olyan veszélyhelyzet állna elő, aminek kezelésére a demokratikus intézményrendszer alkalmatlan a lassúsága miatt. Ez pedig a dictator, aki egyrészről ebből nem húzhat személyes hasznot, másrészről a veszélyhelyzet elhárítása után vissza kell adnia a hatalmat a demokratikus intézményrendszernek. Ez amúgy működött is az első olyan esetig, amikor nem és onnantól beszélhetünk császárságról. Én ÉlményParkban garanciákkal biztosítottam be, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő.
- Nem lehet, hogy azért nem érkezett hozzád pénz Nyugatról, mert ezt is blokkolják azok, akik az átlagnál jóval többet tudnak a mágiáról?
- Meg én is ezt teszem, hogy arra méltatlan ember ilyen könnyen ne juthasson előnyökhöz.
- Milyen előnyökhöz?
- Most már sokkal kisebbekhez, hogy erről beszéltem.
- Lehet, hogy így ezek után mindenki jobban járt volna, ha maradsz inkább az a laza, komolytalan ember.
- Lehet. De ezek még ezt is képesek voltak elbaszni.