A Bunkó Én
Ő egy nagyon őszinte karakter, ám mágikus értelemben védhetetlen.
- Figyelj, miért csinálod ezt?
- Meg akarom dugni azokat a csajokat. Ha nektek behódolok, olyan mélyre kerülök a hierarchiában, hogy erre esélyem se lesz.
- De komolyan, miért kezdtél ebbe bele?
- Nem ment a cégem és meg akartam tudni, hogy miért. Azt tudtam, hogy az történik Lenn, ami történik Fenn, így felmentem megnézni. Nem értettem, ha van egy jó ötletem és az üzleti terv sem elrugaszkodott, akkor miért nem sikerül semmi sem.
- Lehet, hogy Amerikába kellett volna születned.
- Erre rájöttem én is, amikor egy őszinte cégvezető elmondta, hogy szerinte esélyem sincs, mert senki sem fog velem így szóba állni. Mindenki félteni fogja a saját világát és mivel én nem vagyok része az ő köreiknek, csak a kisebb cégek fognak bennem esélyt látni, amíg meg nem nőnek.
- Akkor miért csináltad tovább?
- Mert nem volt számomra hátraarc. Senkit sem érdekelt az, hogy mi lesz velem és toronymagasról leszarták, hogy megdöglök-e vagy sem, csak ne zavarjam az ő világukat.
- Na és fönn mit találtál?
- Sokkal érdekesebb kérdés, hogy ők mit találtak bennem. Ugyanis ők akkor láttak először olyan embert, aki egyenlőként kezelte őket és a spiritualitással előtte még sosem találkozott.
- Az ateistáknak Fönn azonnal végük, ezt még a hülyék is tudják.
- Csakhogy én nem vagyok ateista.
- Hiszel istenben?
- Isten kérdését filozófiai kérdésnek tartom. nem szeretnék ebbe mélyebben beleenni. De ha már érted a fogalmat, isten már létezik úgy, hogy te magad hoztad létre.
- Vallásos vagy?
- Meg se vagyok keresztelve.
- Akkor ezt hogyan élted túl?
- Tudományos szemléletű istenkutatás lett a neve. Ami azt jelenti, hogy nincs arra bizonyíték, hogy isten létezik, ám az ellenkezőjére sem. Azaz végig nyitva hagytam annak lehetőségét, hogy létezik.
- Mi történt veled?
- Ami addig. Hogy valamelyik betojt mester úgy akarta megszüntetni a személyem által keletkező problémát, hogy fellőtte a tudatomat abban bízva, hogy ott engem azonnal kinyírnak.
- Meddig jutottál?
- A 42. dimenzióig.
- Már a hatodik dimenzióba beleőrülnél.
- Ha nem lett volna előtte pár olyan súlyos fejsérülésem, ami szerintem egyedülálló spirituális mutációt okozott.
- Ha ilyen magas dimenziószintet értél el, miért nem születtél akkor Amerikába?
- Először azt hittem én is, hogy ez egy tévedés. A hülyeséget ők követték el azzal, hogy önmagukat úgy paraméterezték le, mint a legfejlettebb emberi társadalom a Földön. Így kerültem Magyarországra. És ezen később sem szeretnék változtatni.
- De miért tértél vissza ide? Ki az a barom, aki onnan ide visszatér?
- Én.
- Miért?
- Úgy döntöttem, hogy megmentem a világot.
- De mitől? Most már a tiéd lehetne.
- Annak nincs semmi értéke, ha beállok a győztesekhez és mondjuk megkapom a Földet. Annál én sokkal nagyobbat mertem álmodni.
- Mekkorát?
- Azt te el se tudod képzelni. Nekem is csak a 26. dimenzió környékén sikerült.
- Szembe szállsz a világgal?
- Annak van igazán sportértéke, ha győzök. A fele már megvan, mert nem tudtok megölni. Amikor még meg tudtatok volna, erőt vett rajtatok a kapzsiság.
- Velünk mi lesz?
- Velem mi lett volna?
- Tehát meg akarod dugni azokat a csajokat?
- Már nem érdekel. Mint ahogy a cégem sem.