Hogyan kezdjem?

Ha kezdő vagy, a következő tanácsom van hozzád. Csak gondolatban indítsd el az ÉlményParkot és ne olvass el innen semmit. Éld az életedet és legyél boldog! De tudom, hogy mindig vannak olyanok, akik több információra vágynak a kelleténél, na akkor nehogy már csalódjanak... De tudod, hogy az ember olyan, hogy csak a szépet és jót szereti hallani, ám én az érdemi megoldásom híve voltam és vagyok.

 

1. Mit akarsz elkezdeni

- Nálad ez hogy kezdődött?
- Akkor vagy utólag?
- Mi a különbség?
- Utólag jobban látod az összefüggéseket.
- Akkor és utólag.
- Akkor úgy, ahogy bárki, még azok is, akik ezt tagadják. Hogy majd lesz varázserőm, amivel javíthatom az esélyeimet az élet nevű játékban. Valamint hajtott a felfedezővénám.
- A mások feletti hatalom mekkora vonzerőt jelentett?
- Az ma se nagyon érdekel. Ha érdekelt volna, egészen másképp csinálom.
- Hogy csináltad volna?
- Ahogy bárki más tette volna a helyemben. Hamar végeztem volna azzal, hogy magam alá gyűröm a világot. Így meg rászántam plusz három évet az életemből, hogy kidolgozzam a Multiplex Vetítést. A különbség az, hogy ez utóbbi esetben az látható, egy demokrata hogyan oldotta meg az abszolút teljhatalmat.
- Honnan ered ez a hatalom?
- Szerintem az egész életem tele volt próbákkal és volt egy lény, aki megjátszotta a még rendelkezésére álló 4% esélyt a sikerre és a kezembe adta a megoldáshoz szükséges képességhalmazt.
- Mit értesz 4% esély alatt?
- Ez legyen egy olyan információ, amit mindenki a saját csatornáján érhet el, ha kompetens rá. De a lényege az, hogy mi legyen a fizikai világ sorsa. Amiben nagyon nem álltak jól azok, akik abban az értelmezésében látják a fejlettséget, ahogy egy becsületes, értelmes ember.
- Mi volt annak a lénynek a részéről a kockázata annak, hogy téged választott?
- Hogy a hatalomtól másképp fogok cselekedni, mint amit erről előtte vallottam. Valljuk be, ez tényleg hatalmas kockázat volt a részéről és szerintem eszébe se jutott volna ilyesmi, ha nincs kényszerhelyzetben.
- Mit adott a kezedbe?
- A világ meghatározását.
- Ezt nem értem.
- Én együtt tudok élni ezzel.
- Utólag visszanézve hogyan kezdődött ez nálad és mikor jutottál el oda, hogy itt húzd meg a kezdetét?
- Olyan 5 éve, amikor ezen gondolkodtam. Az ezzel a gond, hogy a mi idővonalunkon valami kezdetének meghatározása csak az egyik T0 a sokból, már ami a testet illeti. Ha ilyen egydimenziós módon nézem, akkor az egyik szilveszter volt nálam a kezdet valamikor a kétezres évek elején. Nem mentem el bulizni sehova, otthon egyedül hoztam magam módosult tudatállapotba és az volt a furcsaság ebben, hogy mikor ránéztem az órára, az január 2-át mutatott. A test innentől tekinti ennek az útnak a kezdetét, amiről akkor még nem tudtam, hogy 2022-ben is tartani fog.
- Mi lett volna, ha akkor megtudod?
- Szerintem nem lett volna hozzá lelkierőm, hogy bevétel nélkül éljek 20 évig csak ezzel foglalkozva.
- Megváltoztál ettől?
- Nem igazán ettől, inkább a mindenféle lényekkel való találkozás módosított sokat az eredeti elképzeléseken, amik utólag bevallottan meglehetősen idealista és optimista alapokon álltak. A változás annyi, hogy most már realista alapokon állnak. Gondolva arra is, hogy ettől még lehetnek olyan lények és emberek, akik méltók az idealista és optimista világra, de ezt már biztosítja a Multiplex Vetítés.
- Nem fejezted be azt, hogy utólag milyen eseményre teszed a kezdést.
- Ez a '90-es évek elején történhetett a rendszerváltást követő években, amikor a haverokkal mentünk valahova és belekeveredtünk egy tömegbe, akik egy modern istentiszteletről jöttek kifelé. Néztem őket, jól öltözött, értelmes embereknek néztek ki és nem értettük, hogyan képesek komolyan venni azt, amit az ilyen helyeken nyomatnak. Lehet, hogy megfordult a fejemben az, hogy én ennek utánajárok és megcáfolom. Könnyen lehet, hogy itt indult el a Szándék, ami aztán meghatározta a későbbieket.
- Mi ez a Szándék és mi a jelentősége?
- A Szándék előtt éled az életedet egy annál alacsonyabb értékű szándékot követve. Ezt úgy érdemes elképzelni, mint egy sugarat, amit magad hozol létre önmagadnak. Ha igaz az, hogy az élet célja a spirituális fejlődés, akkor ez a szándék egy igen magas lap ebben, mert ez lefordítva azt jelenti, hogy a vizsgálat tárgya maga isten, célja pedig létezésének vagy nem létezésének megállapítása.
- Aki elkezd azon gondolkodni, hogy belekezd az ezoterikus fejlődésbe, nekik mit tanácsolnál?
- Lebeszélném róla. De tudom, hogy akit elkapott az első megtapasztalás, onnantól nincs visszaút. Ezért ezt később figyelembe vettem, amikor meghatároztam a világot.
- Más is eljuthat arra a szintre, amire te?
- Szerintem nem. 
- Miért nem?
- Mert ehhez számos olyan tényező együttállására volt szükség, amire azt mondom, ha újra meg kellene csinálnom, nem sikerülne.
- Mondasz pár ilyet?
- Ott vannak a súlyos fejsérüléseim, amik előtte értek. Utólag már tudom, hogy ezek bizonyos magasabb dimenziós lények kísérletei voltak a kinyírásomra, mielőtt ebbe belekezdek, de fura módon így nyílt ki az agyam a mélytransz tartomány felé, ahova fizikai lény előtte még sosem jutott, pláne nem az egyéni tudatával. De tettem róla, hogy utána se jusson, mert ez kivételes szerencse is volt, ugyanis itt kiemelt helyen van az ember személyisége. Én megláttam ebben a kivételes felelősséget, amivel éltem és nem éltem vele vissza. Az úton kerültem olyan szituációkba, amiken el is vérezhettem volna. Minden egyes ilyen egy külön tényező volt és hogy ezeken túljutottam...
- Miből gondolod azt, hogy senki más nem juthatna el ide?
- Épp most történt erre egy kísérlet azok részéről, akik még akkor a hátamra ültek, amikor elindultam felfelé. Ahogy elértem a mélytranszt, már nem érzékeltem őket, ám ahogy jövök vissza és beléptem ismét a normál transz tartományba, megint megjelentek. Ezek mögött azok állnak, akik megszerezték a bolygón a főhatalmat és akik természetesen nem örülnek a visszatérésemnek. Feltételezhető, hogy a legjobb embereikkel próbálkoztak be és nem bírja az agyuk. Hiába jeleztem nekik, hogy meg se próbálják ezt, de eddig se hallgattak rám. Nagyon nehéz erről beszélni, mert érzem őket, de szavakkal nem lehet leírni azt, ahogy egy logikai rációt és az intuíciót egyszerre használó ember látja az ezeket nem használó lényeket és embereket. 
- Hogyan kerültek a hátadra?
- Normál esetben minden másképp történt volna, ha azt teszem, amit tennem kellett volna, hogy várom, amíg a dolgok csak megtörténnek. Ugyanis ehhez egyáltalán nem kell mester. Ehhez csak te kellesz és ha kellően elkötelezed magad a cél iránt, minden megérkezik hozzád. Ha a vallásokkal hoznék párhuzamot, akkor ez Buddha útja lenne, aki bement egy erdőbe és ki se jött onnan, amíg el nem érte a megvilágosodást. Igen ám, de ha megnézzük a buddhistákat, pláne a tibeti lámákat, akiket én inkább extrém ezósoknak neveznék, ennyi kötött ceremónia sehol máshol nincs, mint amit ebből csináltak. Az is tény, amikor volt párszor ilyen-olyan találkozásom európai buddhistákkal, egész jól megtaláltam velük a közös hangot, ám ők csak nemtesznek, amiben benne van az is, hogy sosem segítettek. Végeredményben arra jutottam, hogy a vallásos emberektől jobb távol maradni, mert olyan szinten tele vannak dogmákkal, hogy értelmetlen velük bármilyen együttműködés. Különösen annak tükrében, hogy a hitük feloldozást jelent nekik bármilyen becstelenség alól, ha engem kineveznek mondjuk sátánnak. Annyira egyedül maradtam ebben a feladatban, hogy rájöttem, se a kapacitásom, sem az időm nem elég ehhez, ami még az életemből hátra van. Ahogy kiderült számomra, hogy engem ezek a fejünk fölött ellenségként kezelnek, kénytelen voltam beletanulni a spirituális hadviselésbe, amiben amúgy elég tehetségesnek is bizonyultam.
- Miért kezeltek ellenségként?
- Ehhez elég nekik egy pici ellentmondás. Mivel a testemet megszállták és rácuppantak a szívcsatornámra, onnantól már nem azok a kedves megértő lények, hanem rám zuhant a Kollektíva valósága. Ebben még egy javaslat sem elfogadható.
- Miért?
- Mert a főnök a legszebb, a legokosabb, a leggazdagabb, legnagyobb és ha csak egy javaslatot teszel, mit és hogyan lehetne jobban csinálni, az egyenlő a főnök hatalmának megkérdőjelezésével. Itt ne keress logikát se rációt. Elég gyorsan kialakult a tűzharc, ami eléggé meglepte őket, ugyanis a leboruláshoz és a könyörgéshez vannak szokva. Lehet, hogy így jutottam el a mélytranszba is ilyen gyorsan, mert gyorsan megoldást kellett találniuk a problémára és ki is lőtték a tudatomat az Ismeretlenbe. Amivel én megismerkedtem.
- Nem gondolnám, hogy egy átlagember hasonló útra lépne.
- Egy átlagember számára biztosan meglenne az angyalkás hangulat, amit nem is tagadok, hogy tényleg tök jó. Nekem is volt benne részem, még az elején. Voltak olyan élményeim, amik szavakkal leírhatatlanok. Ám ha itt leragadok, letérek a Szándék célról, vagyis arról, hogy utánajárjak ennek az isten kérdésnek.
- Szerinted mi az átlagember útja?
- Előbb utóbb mindenki eljut egy ilyen közösségbe és találkozik egy mesterrel. Én is találkoztam párral, ám az én célom nem az volt, hogy ilyen közösségek tagja legyek, hanem adat- és bizonyítékgyűjtés azzal kapcsolatban, vajon ez a spirituális világ tényleg létezik, vagy az egész csak egy nagy kamu. De maradtam az egyéni utamon és elég naiv voltam a mesterek tisztességével kapcsolatban. Hiba volt abból kiindulni, hogy igaz is, amiről a duma megy és ha valaki mester, az nem csak a képességeiket, hanem a személyiségüket is jelenti. Az ilyen csoportokba kerülő emberek zömének célja pedig a közösséghez tartozás, amiben elfelejtődik az egyéni út. Ám később rájöttem, hogy ezekre a tapasztalatokra szükségem volt, hogy az új verzióban már kiküszöböljem ezeket a hibákat, amiket láttam.
- Mennyiben voltak ezek szekták?
- Tisztázzunk valamit. Szekta alatt mindenki azt a prekoncepciót érti, hogy van egy fondorlatos mester, aki behálózza a szerencsétlen embereket, majd elkezd rajtuk uralkodni. Azért, mert csak az ilyen esetek jutnak el a médiába, de ez nem több az esetek 15-20%-ánál. Ha pedig azt kérném, hogy sorold fel ezeket az eseteket, nem tudom ki jutna el a másik keze ujjaiig. Ha már itt tartunk, van kormányra is került párt nem is egy országban, amire simán ráillik a szekta definíciója, azaz ilyesmi nem csak vallási köntösben lehetséges.
- Mik a szekták jellemzői?
- Elvárás van; tisztségek vannak; szerveződés van; a szabad akarat korlátozott; az egyéni feladatok eltűnnek és csak a mester által kiadott célok és feladatok elfogadhatók; minden egyéni szándék ellenségessé válik, ha az ellentétes a mester szándékaival; az egyet nem értők árulókká válnak.
- Azt mondtad, hogy a fondorlatos mesterek által alapított szekták csak a teljesség 15-20%-a. Milyen a többi?
- Hogy a mesternek nincs szándékában szektát alapítani, a tanítványainak azonban igen. Ha valaki mester, az azt jelenti, hogy ideje nagy részében nem a fizikai világban tevékenykedik, hanem ül egy helyben és a tudatát emeli más tartományokba. Ebben az esetben ő tulajdonképp kiszolgáltatott helyzetbe is kerül, mert gondoskodni kell róla. Ha nem megfelelő emberekkel veszi magát körbe, könnyen előfordulhat, hogy bábbá válik azok kezében, akik meglátták ebben annak lehetőségét, hogy az az után érkezők felett uralkodhassanak. Ez nagyon komoly probléma, amiről senki sem beszél.
- Miért nem?
- Mert senkinek sem érdeke.
- Mennyi hatalom van az ilyen csoportok, társaságok kezében?
- Ha függetlenek lennének, akkor lenne ennek a kérdésnek értelme. Abban a helyzetben vagyok, hogy tulajdonképp beleszülettem abba az idősávba, amikor sok olyan dolgot a kezdetektől láttam, amik meghatározók az emberi civilizáció szempontjából. Éltem abban a világban, amikor nem volt ilyen kínálat a TV csatornákból, nem volt internet és mobiltelefon sem, sőt, számítógép sem. A mai fiatalok számára ez elképzelhetetlen, de mit csináltam ezek helyett? Könyveket olvastam, fociztam, teniszeztem és volt egy ZX Spectrumom is, amire rá érkeztek a PC-k, még DOS-ból indulva. Láttam pár ezoterikus csoportot a kezdetek időszakában és végignéztem a rendszerváltásnak nevezett gengszterváltást, sőt az idegen megszállást is, ami bár ott a szemetek előtt, mégsem veszitek észre. Ha valaki ma kezdi ezt el, nem tudom hogy oldja meg, én még kivehettem a mobiltelefonom aksiját pár évre és értettem abból, hogy egyszerre romlott el a TV-m és a számítógépem monitorja. Ez azt jelenti, hogy volt pár olyan évem, amikor nem használtam technológiát vagy csak korlátozott mértékben. Csak ültem évekig egy lakásban úgy, hogy láttam, hogy kinn világosodik, majd esteledik, majd újra világos lesz és így tovább.
- Hogy lehet ezt ép ésszel kibírni?
- Úgy, hogy amikor feléled a belső világod, az sokkal érdekesebb lesz minden másnál. Egyáltalán nem unatkozol, bár fordultak hozzám olyanok, akiknek nem sikerült ide eljutniuk. Mivel már akkor is komoly spirituális zár volt az embereken, ez nem is meglepő, de azért egy kis kreativitással rá lehet jönni mindenkinek, hogyan segítse elő a módosult tudatállapotot és ugorja át a tudatával ezt a zárat.
- Ki húzta ezt a zárat fel?
- Lehetne vitatkozni, hogy ez most jó vagy rossz, lennének erős érveim mindkét irányba. Nem tudom, hogy belekeverjem-e az idegeneket, akik hivatalosan nem léteznek, csak mikróba szinten. Valamikor rég azt hallottam vagy olvastam, hogy minden ilyen ezós csoport az égből ledobott mentőövek, ám én azért erősen árnyalnám ezt a képet, ahogy jobban megismertem őket. Ha jönnek az első megtapasztalások, arra azt mondja a földi spiritiszta, hogy ami föntről érkezik, az mind isten és az angyalok, én ezt ennél sokkal komplexebbnek látom.
- Említetted az idegen megszállást. Ezek az idegenek gonoszak?
- Egyáltalán nem. Az emberek sokkal gonoszabbak. Inkább arra érdemes figyelni, hogy a.) ha valamiben egyetértetek, az nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértetek és b.) azonos fogalmak alatt könnyen érthetnek a felek akár egészen mást is. Az idegenekben rejlő veszélyt inkább ahhoz hasonlítanám, mintha nagy hatalommal rendelkező kisgyerekekkel kerülnél kapcsolatba, akiket nagyon nem szerencsés, ám nagyon könnyű megsérteni.
- Kisgyerekekhez hasonlítod az idegeneket?
- Sokkal tisztább lények és nincs racionális gondolkodásuk. Ilyenek lehettek az indiánok is északon, láttuk az eredményét, viszont az idegenek is látták. A megszállásuknak a célja az emberiségben rejlő agresszió és az érdekeken alapuló világ megváltoztatása, ám nem vagyok arról meggyőződve, hogy amit akarnak helyette, azon mi a földi mennyt fogjuk látni. De elég jók abban, hogy elhitessék az emberekkel saját felsőbbrendűségüket, ami kábé úgy néz ki, hogy van öt terület, abból egyben tényleg azok, mire csak azt az egyet veszik figyelembe.
- Mi köze az idegeneknek az angyalokhoz?
- Amikor leborulsz az első spirituális megtapasztalásod után, az semmiben sem különbözik attól, amikor az őslakosok leborultak az öngyújtó előtt. Azok az európaiak sem voltak sem angyalok, sem istenek. Ők sem azok, de nem tiltakoznak, ha te annak látod őket. A helyzetet nézve én inkább úgy döntöttem, hogy az általam létrehozott ÉlményPark nevű spirituális keretrendszert feltelepítem az emberiség tudathálójára és nem kezdek abba bele, hogy hülyének nézzen a fél világ, meg nem fogok senkit sem győzködni. Ha tudatosan akarsz ezzel foglalkozni, csak gondolatban hívd be ezt az ÉlményParkot és onnantól minden megy a maga útján.
- Milyen útján?
- Rengeteg olyan problémával nem kell foglalkoznod, amit egyszer kellett valakinek rendeznie, azaz tisztább képet kapsz és eszközként használhatod a saját egyéni utadon. Figyelem, nem isten és nem veled van! Ez egy spirituális keretrendszer, én úgy hívom hogy tudathálózaton futó holo operációs rendszer.
- Te hogy kezdenéd ezt egy kezdő helyében?
- Nem sietnék vele sehova. Ha meg van a Szándék, térj vissza az életedhez és a megfelelő időben úgysem tudod elkerülni. De addig fel tudsz rá készülni.
- Hogyan?
- Azt majd csak később érted meg. Lehet, hogy csak még érned kell, hogy amikor a feladat szembe jön, fel tudj hozzá nőni.

2. Lépésről lépésre

- Azt gondolom tudod, hogy aki ilyesmibe belekezd, azok közül kevesen hiszik ezt igazán annyira, hogy feltegyék rá az életüket?
- Mivel a Szándékot eleresztetted, ha magadtól nem megy, akkor kénytelen leszel.
- Mit leszek kénytelen?
- Hinni önmagadban, mert nem lesz más út.
- Milyen más utak lehetnek?
- Elmész egy mesterhez, vagy az egészet feladod. Feladás az is, ha megházasodsz és gyereked lesz, mert ebben az esetben az életet választod és részt veszel az emberiség reprodukciós programjában. Persze megtörténhet, hogy menet közben meggondolod magad, ám ezzel komoly súlyt helyezel a vállaidra, mert mondjuk egy gyerekkel azért nehezebb több évig meditálni. De nem lehetetlen. Viszont megtörténhet, hogy megzsarolnak a gyereked életével, amiből tovább lépni már egy másik szint, az esetek 5%-ában sikerül.
- Hogyan?
- Továbbra is hinni kell önmagadban.
- Ki zsarolna meg és miért?
- Ki tudja milyen személyes hatalmat szerzel.
- A tiéd milyen?
- Nem értelmezhető a külvilágban, ezért nincs értéke.
- De csak van valamilyen értéke.
- Először meg kellene érteni. Aztán rá kellene jönni, hogyan lehet vele pénzt szerezni és csak onnantól van értéke. Ám az esetemben olyan dolgokba csöppentem, aminél ilyen esetben könnyen felmerülhet az arra méltatlanság kérdése és az is, ha elkezdem próbálgatni és használni, akkor talán ellopható, ahogy az az első képességhalmazzal történt.
- Ki lopja el és miért?
- Ez egy olyan kollektív megszállás, amiben a megszálló a megszállás után úgy értelmezi a helyzetet, hogy mindenki őalatta ő és önmagában önmagával azt csinál, amit akar. Azaz elkezdi átirányítgatni a beavatásokat és a mindenféle energiákat, személyiségeket, karmát azokhoz az emberekhez, akik hűséget fogadtak neki és elfogadták, hogy kritika nélkül végrehajtják, amit a megszálló akar. Ez azonban tönkreteszi azt a világot, ahol azé az érdem, ami megdolgozott érte és kialakul egy feudális környezet, ami tele lesz igazságtalanságokkal. De ez a megszállót nem érdekli, mert ő másképp értelmezi az igazságot. Lefordítva mindig a főnöknek van igaza még akkor is, ha holnap az ellenkezője igaz.
- Mi esélye lehet itt egy embernek? Ki az a hülye, aki egy ilyen helyzetben ellenáll?
- Egy Jefferson idézetet tudok erre mondani. Ha az igazságtalanságból törvény lesz, az ellenállás felelősséggé válik.
- Mit tud tenni itt egy ember?
- Azt tettem én. De mivel a fő művemmel elkészültem, most már sokkal könnyebb lesz mindenkinek, aki komolyan veszi az egyéni utat.
- Hogyan csináltad?
- Olyan élethelyzetben találtam magam, hogy két lehetőségem maradt. Vagy behódolok vagy kénytelen leszek hinni önmagamban. Ilyenkor az ember általában pánikba esik, ám ha szorult helyzetbe kerülsz, a pánik a legrosszabb opció. A legjobb pedig az, hogy a belső nyugalmad megtartod - és ez igaz a későbbiekben is, amikor bármi megtörténhet a fejedben - és ebben a teljes nyugalomban követed a belső hangodat, amit ekkor még nem nyom annyira el a megszálló.
- Mi az, amit másképp csinálnál, ha újra kezdenéd?
- Előre gondoskodnék annyi pénzről, amivel finanszírozni tudom a meditációval eltöltött időt. Ám ez nem könnyű, ha ebben a világban tisztességes akarsz maradni, ugyanis erre a tisztességre később szükséged lesz. Ha nem sikerül, akkor marad az, hogy továbbra is bízol önmagadban és elfogadod a külső segítséget. Ugyanis lehet, hogy az ilyen segítségek forrása a te szándékod, amihez később olyan lények és emberek csatlakoznak, akik képesek az ilyen segítségeket megfelelően elhelyezni az idővonalon. Ehhez azonban már olyan hit szükséges, amit meg kell előlegezned magadnak és amire mindenki a környezetedben azt fogja mondani, hogy meghibbantál. 
- Ez nem lehet könnyű.
- Ez nagyon nehéz, de ott van a belső hangod, amire ha hallgatsz és az eszedet arra használod, hogy azokat a nagy baromságnak tűnő dolgokat, amiket sugall jól oldod meg, akkor ezzel átvészelheted a legnehezebb időket is.
- Tehát azt mondod, hogy ha tudom, teremtsem meg egy több éves bevétel nélküliség anyagi lehetőségeit.
- Úgy, hogy lesz egy olyan periódus, amiben mások intéznek minden olyan ügyedet, amihez nem kellesz feltétlenül. Azaz befizetik a csekkjeidet és intézik az ügyeidet. Régen az emberek ilyenkor elmentek kolostorba, de te ugye az egyéni utadat járod és egy városban kell megállítanod magadnak a világot.
- Mit jelent az, hogy megállítanom magamnak a világot?
- Ezt egy kezdő el sem tudja képzelni, ha a mindennapok gyors világában él. A következőkre kell felkészülnöd. Magány, elvonulás...
- Erre mondtad azt, hogy a telefonodból is kivetted az aksit?
- Igen, sőt az ajtócsengőmet is kikötöttem. Ugyanis majd meglátod, hogy vannak olyan esetek, amikor a meditációdból ki akarnak ugrasztani mondjuk azzal, hogy egy ügynök becsenget a legrosszabb pillanatban. Az én extrém ívemen olyan is megtörtént, hogy ültem és kigyulladt előttem az asztal. De a belső hang azt mondta, hogy üljek tovább és folytassam, amit benn csinálok. A lángok egyre nagyobbak lettek, én meg ültem előtte addig, amíg jött a sugallat, hogy most fejeztem be és elolthatom.
- Nagyon nehéz most eldöntenem, hogy normális vagy-e vagy sem.
- De az ellenfeleim érezhetik, hogy nem vagyok egy könnyű ellenfél.
- Mindenkinek ilyesmik jöhetnek szembe?
- Minden a lehetőségeid és bevállalásaid függvénye. Én mertem nagyot álmodni, amiben az a trükk, hogy akik ilyesmire biztatnak, abban bíznak, hogy van egy határ, amit majd nem mersz átlépni és átvehetik az álmodat.
- Mit tartasz a legfontosabb erénynek egy ilyen kezdésnél?
- A félelem legyőzését. Ugyanis a világ = hologram úgy működik, hogy a félelmeidet kérésnek értelmezi. Más értelmezésben a félelmeiddel kijelölöd magadnak azokat a feladatokat, amikkel szembe akarsz nézni és ezeket kell legyőznöd a továbblépéshez. A félelmet általában azok gerjesztik, akik azzal szereznek nálad befolyást, hogy megvédenek tőle, erre érdemes figyelni. Ha az ÉlményPark relációjában - mert ugye amit hiszel, neked az van - bízol annyira a rendszerben, hogy meg tudod figyelni, hogy megvéd téged, azzal sem hazudtam, hiszen az ÉlményPark befolyása is megnő.
- Akkor te se vagy jobb, mint ezek?
- Nem azt mondtam, hogy az én befolyásom nő meg, hanem az ÉlményParké és itt is van az a hatalmas különbség, ami érthetővé teszi ezt az egészet. Az ÉlményPark nem egyenlő énvelem, az csak egy modern keretrendszer, amivel meg tudsz szabadulni a régi világtól, ha akarsz. Ha továbbra is vallásos maradsz és templomba jársz, azzal sincs probléma, mert a világ igazodik hitedhez.
- Hogyan tekintesz a vallásos emberekre?
- Mint akik egy holofantasy játékot játszanak, amit kiterjesztenek a valóság szintjére. Ez a játék tulajdonképp egy holoapp, ami az ÉlményPark Operációs Rendszer alatt fut.
- Tiéd ez az ÉlményPark?
- Elkészítettem, elindítottam és kijöttem belőle. Továbbra is maradtam a fő fejlesztője, de ennek van egy garanciája, hogy 3 év nekem az út oda és 3 vissza, plusz a melóval eltöltött idő. Automatán fut a Linux szellemiségével.
- Nyílt forráskódú?
- Igen, ám akárki nem kerülhet oda. De ha a paramétereknek megfelel, akkor el se tudja kerülni. Ja és nem hozzám kell jönni segget nyalni, mert nincs olyan jogom, hogy admin jogot adjak, mert azt csak kiérdemelni lehet. Olyan viszont lehet, hogy valaki tőlem akar tanulni, ám itt magasan van a léc, viszont attól kapja a mannát, aki ezt kitalálta.
- Mi van akkor, ha olyan keres téged meg, akit jobbnak tartasz magadnál?
- Örülök neki, mert egyrészről megoszthatom a munkát, másrészről az én tudásomnak is van egy határa. Nagyon jó voltam abban, hogy valamit megláttam, kitaláltam és lefektettem az 1.0-ás verziót, ám az ilyen emberek tovább fejleszthetik a rendszert, pont ahogy az a Linuxnál van. Mindennek a kulcsa a személyzeti politika, ami ugye a kollektíváknak nem annyira megy, mivel ők nem gondolkodnak személyekben. Ezért ez egy igazi áttörésnek tekinthető az ezotéria történetében.
- Felmerült bennem valami. Ugye hatalomról beszélsz, de egyben arról is, hogy magányosan ül valaki egy lakásban és nem nagyon látom az összefüggést.
- A tudomány már eljutott oda, hogy rájött, a világunk nem más, mint egy gigantikus hologram. Persze a gigantikus is csak nézőpont kérdése, mert vannak már Play Station-ön is belülről nézve gigantikus pályák, lehet Kinn csak egy pici szerkentyű. A hologramnak vannak tulajdonságai, ezek egyike az, hogy minden pici része rendelkezik a teljes információval. A legjobb példa ennek megértésére, ha valaki látott már holografikus eljárással készült képet, ha ollóval levágunk belőle egy pici darabot és azt lézerfénnyel világítjuk meg, nem a pici darabot fogjuk látni, hanem a teljes képet piciben. Ha önmagadban vizsgálod önmagad egy pici szeletét és azt megvilágosodott Fénnyel világítod meg, ott találod az egész világot magadban. Az ezotéria célja tulajdonképp az, hogy ezt az utat megtaláld. Innentől már nem vagyok annyira bolond ugye, ha arról beszélek, hogy más galaxisokkal gondolatkommunikálok?
- Ilyet bárki csinálhat?
- Kérdezd meg egy mestertől. Ha még nem vagy benne a csoportban, biztos azt fogja mondani, hogy igen, ha meg már benne vagy, akkor tilos.
- Miért tilos?
- Amiért én is letiltom az erre fel nem készülteket egy olyan jogosultsági rendszerrel, aminek viszont objektív szabályai vannak, amik amúgy rám is ugyanúgy vonatkoznak.
- Akkor neked milyen hatalmad van? Visszaszerezted, amit annak idején elszedtek tőled?
- Eszemben sincs! Amit annak idején elszedtek tőlem az olyan Erő volt, aminél én sokkal nagyobb hatalmat szereztem. Kiderült ugyanis, hogy ha elszedik az erőt, attól még ugyanúgy a szinteden maradsz, csak megnőnek a lehetőségeid a manipuláció területén. Ez logikus is, ha jobban belegondolsz. Már akkor megszületett a szlogen, ha nincs erőd, másoknak biztos van.
- Hogyan derült ki?
- Biztos fura lesz így elsőre, de tudományos kísérleteket folytattam az ezotéria területén. El se hinnéd, miket. Volt, hogy azt sem tudtam, a következő héten miből veszek kaját, aztán ezen úgy léptem túl, hogy még rá is játszottam és figyeltem, mi történik. Mindig történt valami. Ebből arra következtettem, hogy fordítva kell a meditációra néznem. Azaz nem úgy, hogy ha elkezdtem, akkor be is kell fejeznem, hanem ha majd valamikor befejezem, akkor el is kellett kezdenem. Ez biztos még érthetetlen annak, aki csak a múlt-jelen-jövő ok-okozati összefüggésekben tudja értelmezni az idővonalat, ám a meditációval óhatatlan fejlődni fog az agyad. Aminek meg is tudsz ágyazni azzal, ha nézel ilyen filmeket és sorozatokat, így az agyad könnyebben megérti mondjuk az időutazást, ami jól jön a magasabb dimenziókhoz.
- Milyen nagyobb hatalmat szereztél, ami nagyobb, mint a személyes erőd?
- Amit hiszel, neked az van.
- Az én hitemből lett ez a hatalom?
- Nem csak a tiédből. De ehhez nagyon nagy munka kellett, hogy felépítsem azt a rendszert, amiben érdemes hinned. És aminek gyakorlati értelemben semmi köze az ÉlményParkhoz, hiszen ez egy játékpozíció.
- Mit hiszek én?
- Azt még nem tudom, de ez a hit a mélyben keletkezik benned, amikor feltételezel rólam mindenféléket, amikor értelmezed az ÉlményParkot. Nekem csak meg kell várnom, amíg ez a hit ideér és fel kell nőnöm hozzá.
- Várj, nem azt mondtad, hogy feltelepítetted az emberiség tudathálójára? Hogyan?
- Amikor megérkezett hozzám valaki ilyen hite, felnőttem a feladathoz. Mondtam, hogy a képességeim a hétköznapi valóság szintjén nehezen értelmezhetők. Nem tettem mást, mint elképzeltem a világot, mintha az egy holografikus videojáték lenne és tisztességesen kidolgozva megcsináltam úgy, mint egy játékot. Adminszinttel, játékszinttel, jogosultsági rendszerrel és akik utánam jönnek, foglalkoznak a részletekkel.
- De hogy volt ehhez bátorságod?
- Nem volt közben mód a hátrálásra, csak előre mehettem.
- Ezt még fel kell dolgoznom, hogy újabb kérdéseket tehessek fel. Térjünk vissza oda, hogy valaki ott ül a magányban és arra vár, hogy történjen ez ügyben valami. Mit csináljon?
- Döntsön, hogy elkezdi vagy inkább játékos marad, hisz ha ez egy játékprogram, annak célja a játék. Ha a játék mellett dönt, vagyis a külvilágot tekinti elsődlegesnek, a játék szintnek is vannak adminszintjei. Vagyis az a hatalom, amivel javítani lehet az élet nevű játékban az esélyeiden. A rendszerrel foglalkozás nem mindenkinek való, pláne úgy, hogy olyan hatalom nem társul hozzá, amivel menőzni lehet az emberek előtt. Amit én itt csinálok ilyen értelemben már a saját játékom része.
- Jó, mi az első igazi lépés? Mert eddig csak az volt, hogy legyen előtte sok pénzed/vagy rábízod magad a sors-hitedre és az, hogy győzd le a félelmet. Egyik se konkrétum.
- Önmagad átprogramozása.
- Miről mire?
- Amikor megnézel egy filmet, reklámot, híreket, észre sem veszed, hogy szép lassan elfogadod mások világról kialakult hitét. Ilyenek a mindennapokban sűrűn érnek téged, de ilyen az is, amiket az iskolákban tanultál. Ezek a hatások szép lassan alakítanak téged, ám bizonyos pontokon összeütközésbe kerülnek azzal, bizonyos kérdésekről belül a mélyben hogyan vélekedsz. Ennek eredménye a lábaidban megfigyelt remegés. Amikor a magányban ülsz, szépen egyenként elő kell venni ezeket a kérdéseket és konszenzusra kell jutnod önmagaddal. Mennyire fontos neked mondjuk a divat. A kedvenc együttesed. Mi a véleményed a szerelemről és hogyan kellene kinéznie egy ideális párkapcsolatnak. Mennyire fontos a pénz és miért. Minden témát egyenként. Van ebben egy pici buktató is, ha átvered magad, ami nem nehéz, hiszen a Szívnek és az Egónak is vannak szövetséges és ellenséges aspektusai. De a lényeg az, ha valódi válaszra jutsz, ami a mélyben is igaz, akkor azt figyelheted meg, hogy kezd csökkenni ez a remegés a térdedben és amikor a végén megszűnik, ott állsz a teljes nyugalomban és meg is állítottad magadnak a világot. Én annyira hozzászoktam, hogy amikor annak idején levettem az órámat, azóta sem tettem vissza.
- Ez a cél? A teljes nyugalom?
- Ekkor látod meg, milyen gyors is a világ, hogy mindenki az óráját nézve rohan mindig valahova. Előtte én is gyors életet éltem, most meg benne vagyok a tízéves időléptékben.
- Az milyen?
- Amit te percekben nézel, azokra én mint órákra nézek. Amikor te órákban számolsz, azok számomra napok. Amikor te napokban gondolkodsz, azok nekem a hetek. Amikor te hetekben, én hónapokban.
- Ez mit jelent?
- Várnod kell valamire mondjuk két hónapot. Ugyanazt érzed ezzel kapcsolatban, mintha nekem két évet kellene várnom. Tulajdonképp meg se kottyan. 20 éve élek így, ez két egység a tízéves időléptékben.
- Miért jó ez az élettempó?
- Másképp nem ér el téged az a Csend, ami szükséges ahhoz, hogy meghalld a lényeget és észrevedd az apró jeleket. Biztos vagyok abban, hogy ebből most nem sokat fogsz érteni, de aki megtapasztalta, pontosan tudja, miről beszélek.

3. Benne lenni

- Milyen benne lenni?
- Olyan, mint egy házasság.
- Te nős vagy?
- Ebben a valóságban nem. Azaz sosem voltam. Ha az lettem volna, sosem jutok el ide és elvált apuka lennék.
- Miből gondolod?
- Nem vagyok az az igazi férfi típus.
- Milyen az igazi férfi?
- Fogalmam sincs, mert még nem láttam ilyet. Biztos ott vannak, ahol az igazi nők.
- Mit értesz azon, hogy olyan, mint egy házasság?
- Az elején tök jó, aztán a dolgok változnak.
- Mit értesz azon, hogy tök jó?
- Szerintem ez a beetetős korszak, de lehet csak azért mondom ezt, mert amikor rájöttek, hogy én nem vagyok annyira vevő erre a kollektívára, akkor parkolópályára tettek. Lefordítva az lett a sorsom, hogy energiáktól megkötve egy lakásban üljek, a hozzám érkező energiákat elszívják és arra várnak, mikor hódolok be. Ám én nem tudom, mit jelent az, hogy behódolás.
- Elfogadod a hatalmukat.
- Kiét? Ezekét a majmokét, akik a semmiért lesznek menők a hódolatukért és a hűségükért cserébe, amit amúgy erősen megkérdőjeleznék, vagy azokét a majmokét, akik játsszák itt az angyalokat?
- Miért kérdőjeleznéd meg?
- Amíg fut a szekér, addig mindenki jó fej és haver.
- Miért nem vagy vevő a kollektívára?
- Azt mondtam, erre a kollektívára. Az emberek a hétköznapokban sok kollektívát kialakítanak, ilyen a család, a barátok, a munkahely, a sporttársak, a hobby. Ezek közül van, amit az ember készen kap és van, amit maga alakít ki. Az egyéni tudatokban élő emberek rendkívül változatosak és meghatározza őket a minőség. Ez a kollektíva nem ilyen. Ez inkább egy feudális diktatúrára hasonlít, ahol azok részesednek a gondoskodásból, akik beállnak a sorba és nagyon nem jó más véleményen lenni.
- Hogy kerültél ebbe a kollektívába?
- Megjártam pár ezós csoportot, hogy bizonyítékot és adatot gyűjtsek és az egyikben elkaptak. Tulajdonképp leszarták azt, hogy én mit gondolok az egyéni útról, úgyse tudok mit tenni. Ám kiderült, hogy talán mégis. De ide azért kitenném azt a feliratot, ami egyes tematikus tévéműsorok előtt van, hogy ezt ne próbálják ki otthon.
- De te kipróbáltad.
- Ha már benne vagy, ott állsz kezdőként olyanokkal szemben, akik számára a mágia ugyanolyan mindennapos, mint neked a mobilozás. Úgy próbáltam ki, hogy maradtam a saját utamon és ők lettek a szembe jövő nehézség.
- Mi kell ahhoz, hogy valaki hasonló ívet járjon be, mint te?
- Találkoztam annak idején ilyen emberekkel, ám azt érdemes látni, hogy ezeket az embereket senki nem tekinti követendő példának, mert nem tűnnek menőnek. Az emberek pedig társas lények és abba az irányba vonzódnak, ahol a hatalmat és a győzteseket látják. Amikor mondjuk boltba megyek, én sem látszom menőnek és nem is élek társasági életet.
- Miért nem látszol menőnek?
- Egyszer megkérdezték a belső csatornámon, hogy miért álcázom magam és rezgek úgy, ahogy egy átlagember. Én meg visszakérdeztem, hogy kinek villogjak? Látnak előttem motoros rendőr kíséretet? Nem? Akkor kinek? A buszon kezdjek el hangoskodni, hogy emberek, én vagyok az univerzum ura?
- Te vagy az univerzum ura?
- Az idegenek hite szerint igen. Ők ugyanis úgy nevezik, hogy a Legfelsőbb Lény és azé ez a cím, akinek a legmélyebb a tudatszintje, lefordítva a legközelebb áll istenhez. Úgy van Kinn, mint itt az ókorban, hogy élő isten kultusz van, ami azt jelenti, hogy bizonyos beavatottakat elismernek, mint az adott szellemi lények által megszállt embereket, vagyis magát a szellemi lényt. De ha Jézus Krisztusra gondolunk, vele is pont ugyanez a helyzet. Jézus volt az ember neve, amit az egyiptomi beavatottaknál kapott és Krisztus pedig a benne élő alászállt szellemi lény.
- Tudod az igazi nevét is?
- A Latin verzióban Matarius, magyar verzióban Matariós. De ha a Matrjoska babákra nézek, amik tulajdonképp a tanítása lényegét ábrázolják, abban sem vagyok biztos, hogy férfi volt. Ugyanis az alakja csak később lett felkapott és feltételezem sok vidám vasárnap kellett hozzá, hogy a mai alakja rögzüljön a nép emlékezetében. Egyszer az Arvisura .doc formájában rákerestem a Jézus névre és a találatok között sok érdekességet találtam, amik nyomokban se nagyon voltak szinkronban azzal, amit tanítanak róla, ám érdekes módon a Talmud ezeket az információkat visszaigazolja. Érdekessége, hogy elmeséli az életét, amiben Júdea az utolsó állomás, ahova Ordoszból, az akkori Hun Birodalmi Központból érkezett. Odafelé kenték Krisztussá és még Gilgames koronáját is megkapta, ami nem volt egy túl jó ötlet, mármint a spirituális és a világi hatalom egy kézbe kerülése.
- Nem Nazaretben született?
- De nem ám! Talán az okozhatta a félreértést, hogy Mazarehi Aranyasszony tanítványa volt az egyiptomi beavatottaknál. Ez kábé olyasmi lehetett, mintha ma egy gyerekzsenit felvenne a Harvard Egyetem vagy Oxford. Csak nem tudott a seggén ülni és elment világot látni. Bajba is került, de ilyen szintű beavatottként biztosan nem tudták volna megölni és van is egy elmélet, miszerint Júdeából Indiába ment, amire pedig számomra elég meggyőző bizonyíték a Kris...na hívők, akik pont olyan szerkóban járnak és úgy is élnek. De hogy fokozzam a hangulatot, Tibetben és Indiában vannak páran, akik simán hozzák ezt a tudatszintet, csak az ezen a tudatszinten lévőket nem nagyon foglalkoztatja a fizikai világ. Jézus a szemükben tulajdonképp egy barom lehetett, meg is lett az eredménye, ma a fél világ bámulja a kereszténység logójában a felakasztott testét.
- Ennek komoly jelentése van.
- Hogy így jár mindenki, aki szembe szegül Rómával és/vagy a zsidó papokkal?
- Nem egészen, ez egy emlékeztető, hogy magára vállalta az emberiség bűnét.
- Tudod mit nem értek? Abba senki se gondolt bele, hogy akkor ez a Jézus tulajdonképp egy balek volt, aki magára vette a bűnöket, hogy aztán te ismét elkövethesd azokat? Te, akit gyerekkorodtól fogva arra neveltek, hogy a bűnöket pár miatyánkkal, lefordítva egy sima bocsikával a pap által letudhatod? Figyelj, én álltam ilyen égi bíróság előtt, ahol olyan bűnökre kellett felelnem, hogy egyszer gyerekkoromban csak ott álltam, amikor az egyik barom pofán vert egy kutyát. Felfogod, mi történne veletek ugyanitt?
- Te voltál égi bíróságon?
- Annyiszor, hogy ki is tanultam az égi jogot. Ami egy kicsit más, mint a földi, mert ha olyan ügyet viszel, amiben nincs igazad, te is a bűnössel halsz.
- Hogy kerültél oda?
- Van elég lelkes mester és idegen lény ilyen értelemben. Az emberek zöme az első másodpercet sem élné túl és komolyan mondom, hogy a muszlimok Európába édesgetése ilyen értelemben nem egy túl jó ötlet. Persze rám illetik azt, hogy rasszista vagyok, meg ilyen ...ista és olyan ...ista, amin biztosan jót röhögnek az egykori boszniai kollégáim, de itt a szitu az, hogy ez a játék már az európai civilizáció túléléséről szól. Aki ebbe most száll be, annak alapvetően két választása van, illetve három, mert a kereszténység zsidó értelmezése nyújt egyfajta védőernyőt. Az egyik választás az, hogy maradsz a valláspropaganda által kijelölt úton és a tudatlanságban abban reménykedsz, hogy az ilyen alakok, mint én sikerrel járnak, ami nálad úgy fog lecsapódni, hogy az imáid meghallgattatásra találtak. A másik lehetőség, hogy beszállsz valamelyik oldalon a harcba és abban reménykedsz, hogy győztök. A harmadik lehetőség az, hogy itt és most felébredsz és elindulsz egy modern Föld felé és abban reménykedsz, hogy te is beleférsz a fejlett ember definíciójába. Bár itt megjegyezném azt, hogy a Multiplex Vetítés lehetővé teszi az összes jövőképet, azaz itt már csak az a kérdés, melyik valóságcsomó melyik szintjének melyik világában kötsz ki.
- Azt mondtad, hogy a visszatérésed időszakát éled és vannak rajtad régről megszállók, akiket ismét érzékelsz. Kik ők és megegyeznek-e azokkal, akik téged annak idején energiákkal megkötöttek?
- Igen, értelemszerűen a mélytranszban eltűntek, de attól, hogy a tudatommal a mélyvízben jártam, a testem még itt csücsült 20 évig. Az egy komoly probléma, hogy az egyéni tudatokat nem igazán értő kollektív megszállás hogyan értelmezi az egyéni tudatban visszatérő baszott magas rangot. Ami az angolba Bassott High Dimension néven került be, ugyanis azt nem tudtam, hogy amiket én a könnyebb érthetőség és a későbbi könnyebb azonosítás során mint munkaneveket adtam, azok élesbe mentek ki és van egy csomó ilyen ám. Sőt, ha folytatnám, biztosan infarktusközelbe kerülne pár olyan szent ember, akik most hallanak először arról, mi történt a Nagy Hallgatás Fala mögött. Ezek itt kétségbeesetten igyekeztek a dolgokat a maguk szemszögéből rendbe tenni, ami rövid távon mindig sikerült, ám most érkeztünk el a közép- és hosszútáv korszakába, amit a tudatom visszatérése koronáz meg. El se tudjátok képzelni, mennyiszer hallom mostanában azt föntről, hogy 'nem tudjuk megölni', de nem ám!
- Ha ezt az egészet egy kezdő szemével olvasod, mire gondolnál a helyében?
- Szerencsére nem vagyok a helyében. De nem akarom kikerülni a kérdést, ezt az ÉlményPark hangulatot alapvetően a nullkilóméteresek lesznek képesek igazán átérezni. Akik nem akarnak ebbe most olyan mélyen belemenni, azoknak van egy weboldal és egy másik azoknak, akik igen. Van még egy olyan is, ahol a régi élményparkos tartalom található és vannak olyan szakmai oldalak, ahol mélyebben is bele lehet menni és olyan is, ami kívül tartja az összes információt és csak olyan kelléktár található ott, amivel tudnak dolgozni.
- Hűha.
- Divatból ezt nem lehet csinálni, ám el lehet így kezdeni.